Étterem

Szóval kipróbáltuk azt is hogy milyen egy étteremben vacsorázni. A dolog a szokásos problémával indul. "Nem kell oda úgy kiöltözni" ... én pedig továbbra is szeretek adni az ilyenre - azaz étterembe úgy megyek, hogy az ing és nyakkendő minimum. Hogy bolond lennék? nem, én csak így érzem helyesnek.

Tehát este nyolcra foglaltam asztalt egy nem túl messze lévő étteremben. 11 perc gyalog az otthon melegétől. És ha azt mondom, hogy otthon melege, akkor azt komolyan értem... nem hiába van fűtés még júliusban is. Az utcán a hideg nyirkos, minden alá bebújó levegő fogadott minket. Már majdnem olyan mint a nyirkos hideg tél, amikor apró jégtüskéket érez az ember a bőrén mindenhol, átfújja a szél a kabátot, csípi az ember fülét, arcát... No éppen csak nem fagyott, de a hideg... és a hidegérzet... brrr.

Innen jött a felismerés, minden reggel amikor dolgozni jövök, a reggeli vonat teli van iskolásokkal. Ezeknek nincs nyári szünet? Aztán rájöttem, persze, hogy nincs... nyári szünet nyáron van. Márpedig nyár az nincs :) Ennyit az angol diákokról, pech.

Szóval megérkeztünk az étterembe, gyorsan mondtam, hogy mi járatban vagyunk, kaptuk is az asztalunkat, nem volt túl sok vendég. A pincérek rettenetesen kedvesek és udvariasak voltak, és jócskán túlöltöztek. No persze, megint az volt mint legutóbb láttam (igaz ezt otthon), hogy viszonylag elegáns étterem és emberek beesnek kapucnis pulcsiba, meg egyéb felháborító öltözékben. És igen itt is megesett, hogy emberünk gyakorlatilag mellközépig kigombolt ingben ült az asztalnál... szóval néhányan jócskán alulöltöztek minket.

Aztán jött az italrendelés, aztán a vacsora... asszony elsütötte a poént, hogy 'desszertet majd akkor rendelünk ha fér még...' Nos, az első fogás után nem volt kétségünk, hogy férni fog.

Ez volt egyike a nagyon kevés élményeimnek ahol az ételek kinézete okozta élmény meghaladta a mennyiség által okozottat... és a minőség? nos az nagyon rendben volt. Nyilván nem azért megy az ember étterembe, hogy dagadtra egye magát, de amikor a kihozott marhaszelet nem haladta meg egy teáscsésze méretét... nos kissé aggódtam. Akárhogy is, kipróbáltunk egy olyan éttermet ahol a gasztronómiai élmény mellett esztétikai élmény is volt a vacsora.

No igen. Amúgy őszintén megmondva, a végén nem éreztem magam éhesnek, jóllakottnak sem, de éhesnek sem. A desszert szerintem megtette a hatását :)

Csak erős idegzetűek jelöljék ki:
A számla 90 font volt.

Szóval most már van egy étterem is a közelben. :)


Rövid hírek:
A kapott laptoppal nagyon meg vagyok elégedve, remekül megy, mindössze egy alkalmazás hiányzik, de ezen még agyalok, hogy megfelelő cserét találjak. A gép gyors, éés egyszerűen csak működik. 
A billentyűzet dolgokkal vagyok még bajban, ugyanis a programozáshoz használt karakterek egészen máshol vannak mint a windows -os kiosztáson, és azt szoknom kell még. 

Egyik Sony-s volt kollégám szintén állást keres idekint, hozzá tartozó oldalborda már itt van kint egy ideje, és exkolléga ma is interjún van kint, valószínűleg délután találkozunk.

Munkával kapcsolatban most már van egy viszonylag nagy projektem, amihez a csapat fele már nekem dolgozik - remélem jól sikerül minden, ha igen,a kkor szerintem nincs tovább probléma és aggódás :)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések