Extrém hétvége
Az egész azzal indult, hogy a hazaút tervezett indulása a délutáni 5 helyett, este 8 lett. Mármint azért, mert elfelejtettem időben szólni a cégnél, hogy nekem pénteken korábban el kéne jönnöm, emiatt a kollégáim a pénteki napot nyugodt szívvel kivették szabinak. Nem gond... hát megyek később.
Az már csak a hab a tortán, hogy emiatt a bérelt autó egy kicsit drágább lett (majdnem háromszor annyi), mert hát éjszakai átvétel, no meg éjszakai vezetés, és hajnali érkezés. De ennyitől, még nem lenne extrém.
Az első figyelmeztető jelek akkor jöttek amikor a reptéren indulás előtt rámjött a húúú gyorsan intézzük el a "folyóügyeinket"... Aztán ez teljesen váratlanul átcsapott csillagok látásába meg falnak kínos támogatásába... mi a fene? felfáztam? ... hát de hol, mikor, miért?
Aztán repülés, eseménytelen út, landolás, autó átvétel, megint a mosdó meglátogatása, hasonló szép csillagok... olyan megható volt, hogy pár könnycseppet el is morzsoltam...
aztán irány Komló.
Hajnali háromra sikerült is megérkezni, de már megint menni kell... csillagok, kapaszkodás... piros?... óóó remek, tényleg felfáztam.
Reggel elmentünk a gyerekkel enni egy jó lángost... második megdöbbenés, a szikrázó napsütésben fázok, és a lángosból nem bírtam megenni csak egy felet. azt is keservesen. Utána még elintéztünk ezt azt, aztán irány haza... most már tuti lázasan. Ez egyre jobb. Elmentem a helyi ügyeletre, ahol gondoltam legalább írnak valami antibiotikumot erre, meg is tapogattak, kérték adjak mintát. A meglepetés óriási, nincs benne vér... akkor csak képzelődtem... van az úgy... Persze F++ meg G++++.... csúnya felfázás fiatalember... itt lesz ez a gyógyszer... adja csak a TAJ kártyáját...
Nekem olyan nincsen... már vagy egy éve felfüggesztettem, mert azt írja a törvény, ha nem akarsz két helyre tb járulékot fizetni akkor ahol nem vagy, ott mondjad fel. De ha van EU eü kártyád, akkor azzal probléma nélkül itt is ellátunk, és az összeget majd leverjük a célország egészségbiztosítási rendszerén.
No a doktornő meg az asszisztenciája nem nagyon tudott ezzel semmit kezdeni, tehát felírták a gyógyszereket a TAJ számomra... A gyógyszertárba persze egyből baj volt, nem tudja a támogatást leszámolni a rendszer, mert a TAJ fel van függesztve... akkor vegyem meg teljesáron... megvettem.
Irány haza, bevettem, aztán a jóanyámnak vett születésnapi ajándékkal megindultam a szüleimhez. Kedélyesen elbeszélgetünk, majd egyszercsak égető szükséget érzek és futás... Miért rak mindenki csillagokat a plafonra? aztán végül megdöbbenés jön a vér is... tisztán... Hurrá' nem halucináltam... izé...
Estére láz, levertség, és folytatólagos étvágytalanság.... Lőn estve és reggel... első nap.
Másnap hasonlóan rosszul ébredtem, próbáltam enni, nem megy. Gondoltam segítek rendberakni a gyerek gépét, ami a rendelkezésre álló idő és felszerelésből, mondjuk finoman: nem lett valami sikertörténet. Aztán a srác egy másik gépen mutatja, hogy mit épített a Minecraft nevű játékban. Tök jó, két kis vár, meg három kis ház... Ugye tudjátok, hogy a Minecraft automatikusan ment mindent, azaz minden lépés automatikusan végleges? --- Nos én nem tudtam. Tehát minden épületét aláaknáztam a játék beli bombával, szépen összedrótoztam, raktam ki egy kapcsolót... A gyerek pedig megnyomta...
Tüzijáték, pompa, minden épület eltűnt... a gyerek az első három másodpercben nevet, aztán lefagy az arca... de ... de .... de... gyorsan rájöttem mi lehet a baj... és valóban... A leggonoszabb ember voltam pár pillanatig, akaratomon kívül... minden rendes játékban van MENTÉS meg VISSZATÖLTÉS funkció... azaz ha valamit elrontasz, akkor van honnan újrakezdeni... na itt nincs... ami persze egyfelől oké, másfelől meg... jaj... szóval sikerült rosszul éreznem magam.... meg neki is...
Délután elmentünk volna cipőt venni neki, de mire összeszedtük magunkat, minden üzlet bezárt még a szomszédos Pécsen is... szóval újabb félsiker.
Este kiugrottam még szüleimhez elköszönni, meg enni az anyám féle toroskáposztából, de az étvágyam továbbra sincs rendben. Kicsit beszélgettünk még, aztán a húgom gépét megjavítottam, üzenem Boborjánnak, hogy nem mindig a nyers erő a jó út, hanem egy kis gondolkodás... és egy hibás vírusírtó miatt okozott rendszerhiba megszüntetésére nem az a megoldás hogy kidobatja a grafikuskártyát meg a memóriát...
Aztán vissza a gyerekhez, még egy kis csacsogás, aztán alvás.. reggel irány az iskola neki, nekem a reptér... Lőn estve és reggel ... második nap.
Pontosabban, lőn estve és hajnali három, amikor is a gyerek trappolva húzott a mellékhelyiségbe, és térdreborult a nagy porcelánisten előtt... hangosan, sugárba, többször...
Amire az anyja is felkelt, aki látta, hogy micsoda puszítást végzett a gyerek (elsőre nem találta telibe a kagylót)... úgy döntött, hogy akkor felöltözik nappali szerelésbe és nekiáll takarítani.
Négy óra körül felébredt a pasija is ... aztán félöt körül kiment a műhelybe dolgozni...
A gyerek még kétszer háromszor ellátogatott a mellékhelyiségbe, aztán reggel hét negyvenkor elvittem dokihoz. Elköszöntünk, és elindultam pest felé.
Minden ment is mint a karikacsapás, mígnem megérkeztem az M0-hoz... útépítés, terelés... majd.. egy remek baleset ami miatt kicsit több mint egy órát vesztegeltünk állóhelyzetben.
Szóval nemes egyszerűséggel lekéstem a gépemet... ettől csak picit rángatózott a bal szemem... de éreztem, hogy nem értük el a csúcsot.
Szóval felhívtam asszonyt, vegyen jegyet az estire... mármint hat huszonötösre...
Mit nekem az a kicsit több mint hat óra várakozás egy reptéren...
4:45 - becsekkolás
Ez viszonylag gyorsan ment, és hasonlóan gyorsan ment a biztonsági ellenőrzés is. Hurrá. Beértem a belső területre, leüldögélés, várakozás... aztán egyszercsak kint a felirat B13as kapu... menjünk.
5:25... ekkor írták ki, hogy várható indulás 19:30 ... ekkor már tényleg kicsit kezdtem unni... Aztán teltek a percek, majd a 19:30 20:00-ra változott... aztán 20:15.re... végül 20:35re... Micsoda állati pech, a déli gép nem tudott késni mondjuk egy órácskát... mert akkor azt simán elérem... de ez? mindjárt kettőt...
Ekkor jöttem rá, hogy a lenti szinten élő kajálda az tutira örül minden ilyennek, hiszen ilyenkor az emberek nem csak átrohannak a területen, hanem ténferegnek, és engednek a vonzó ételek csábításának... tettem ezt magamis... de az étvágyam még mindig elmarad a normálistól... és egy fél kifli után már csak kínlódtam...
Ekkor két 40 körüli nő kezdte el ecsetelni a külföldön élés, a dohányzás, a magyarországi helyzet és más izgalmas területen szerzett tapasztalatait.
Ilyeneket például
- Van egy ismerős család, akiknek volt egy boltjuk (élelmiszer) meg mellette egy 100 forintos boltjuk. Jól ment nekik, volt egy alkalmazottjuk is, a lányuk a jogi egyetemre jár... Az asszony vitte a boltot, az alkalmazott a 100ast, és a férj szerezte be az árut. Aztán Nyílt egy Lidl meg egy Aldi jobbról, balról... és el kellett küldjék az alkalmazottat, meg el kellett adják a kocsijukat...
(Másik nő érez valami problémát)
- De hát azzal csinálták az árubeszerzést nem?
- Igen, és "ezmiatt" venniük kellettet egy új autót.
- Szegények...
...
vagy:
- Én le fogok szokni a dohányzásról...
(másik rémülten:)
- De hát miért???
- Ahová költözni fogunk idén, ott nem lehet dohányterméket kapni...
(kioktatva)
- Jaj, hát gondolkozzá' már logikusan! Hát majd viszel innen ki magaddal!
Elég sok és más beteg dolgot beszéltek végig, a gyerekneveléstől, a kutyákon át mindenig... amikor aztán más kezdte lekötni a figyelmemet.
A reptér egyik alkalmazottja úgy gondolta, hogy valahogy fel kéne dobni az embereket, vagy méginkább, elterelni a figyelmüket a késés okozta kellemetlenségről, ezért elkezdett vadászni a "small" (kis) kézipoggyász csomagokra. Az olyanokra, egésze pontosan, amik csak nevetséges mértékben lógnak ki a megengedett határból. Azaz nevetve beleférnek a dobozba, jobbról is, balról is hagyva egy - két centimétert, de felfelé kilógott kb 2-5 centit... Sajnálkozva (fenét sajnálkozva , szinte kéjelegve) mondja az utasnak, hogy dehát ez sajnos "nagy" ... emberünk dühében kikapta a dobozból és fejjel levelé vágta bele a rekeszbe, és lám tényleg, mindössze a kereke lóg ki a dolognak, az se teljesen... Szabály az szabály, kilóg... vagy szerelje le a kereket(!) vagy 17 euró.
Eszembejutott, hogy ez aztán a kedves bocsánatkérő gesztus, "elnézést, hogy késik a gép két órát, tessék befizetni 17 eurót" ... Amikor aztán a következő embert is pontosan kifogta ezzel a problémával, majd a harmadikat is... kezdtem azt gondolni, hogy ez a nő kegyetlen. Mert lám nem arra a táskára ment rá ami minden tartományában kilóg a kis "etalonból" hanem az ilyen idegesítő "pár centivel magasabb mint a rekesz" típusuakra. Nem feltétlenül voltam egyedül a véleményemmel.
Aztán egyszercsak végre elkezdődött a beszállítás, ment is mint a karikacsapás, végre fent a gépen, keresem a helyem, hopp, ott van egy hely, és van szabad tér a táskámnak is, felemelem a táskát, és az oldalában lévő vizespalackból a víz meg kicsurrant... pont a széken ülő emberünk lábára... hupsz... szabadkozás elnézés kérés... miegymás... majd felállítom, hogy akkor én még oda belülre be is másznék... nem volt feltétlen őszinte a mosolya...
Aztán a gépen a második fordulós árusításnál az egyik légiutaskísérő (férfi) így indít : "Sajtos tejfölös lángost, vattacukrot..." a másik rémülten hátulról : "úristen most mit csinálsz?"... előbbi rezignáltan : "mé' szerinted figyel bárki is?"
... Laza...
Leszálltunk, útlevél ellenőrzés, busz metró... és alig telt el 21 óra a reggeli ébresztő után már éjfélre haza is értem...
Nem olyan régen volt egy eszmecsere a helyi NHS vonallal, ahol el lett mondva vala, hogy milyen gondjaim vannak, erre a vonal túlvégén az ügyintéző el kezdte ismételni hogy "24 órán belül keressen fel egy orvost!"... szóval holnap táppénzen leszek... ami kifejezés vicces, mert itt az első három napban ez nem sok jót jelent - hacsak a céged nem fizeti (az enyém nem) -- tehát az első három nap 0 font bevételt jelent. Éjjen...
Hmmm.... Érdekes, átolvasva semmi extra nincs benne... olyan mint egy átlagos hétfő... :)
Lőn éjjel és reggel... harmadik nap...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése