101. bejegyzés
Azám, szégyen, de az elmúlt három évben összesen 100 bejegyzést sikerült létrehozni. Ami nem rossz, mert az évi 30, ami meg kb azt jelenti, hogy minden 1.8. héten született egy bejegyzés. Ami persze még mindig jobb mint a semmi ugye... de a múltkori bejegyzéssel megvolt a századik.
Mit is mondhatnék ebben a távlatban?! volt néhány érdekes, izgalmas esemény, és megint a közepén vagyunk egynek. Valami csak lesz ebből is, bár egyelőre tényleg csak a térképészet folyik,
Kivéve, hogy hétvégén megyünk és szemrevételezünk egy két területet. Megnézzük, hogy van e ott mindenféle jó. Úgyértem nem konkrét ingatlant nézünk meg, hanem tényleg csak egy két települést, azon belül is néhány "kerületet". Csak hogy lássuk, valóban érdemes lenne e ott sátratverni.
No igen, és jóbarátom is jön velünk segíteni, szemrevételezni a dolgokat. Egyfelől, mert ilyenek ezek a barátok, hogy segítenek (Isten tartsa meg jószokásukat), másfelől meg szeretnénk igazából, ha ő se maradna itt a környéken egyedül. Hiszen mégiscsak együtt csináltuk végig ezt a két évet, közös kalandok, felfedezések, squash... meg minden. No és ha elköltözünk egymástól másfél-két órányira, akkor nem sok időt fogunk együtt tölteni, és mindketten (hárman) jól egyedülmaradunk a környékünkön.
Ami igazából neki se, nekünk se jó. Meglátjuk, hogy ő mit gondol róla, mert hát neki is meg kell ezt fontolnia. Neki is változás, meg feladat. És bár nem akarunk neki feladatot szabni meg mindenfélébe belerángatni, de azért jobb lenne valahogy egymás közelében maradni. Mi néztünk itt is házakat, hogy maradhassunk, de egyfelől vagy horror árakon van, vagy nincs is egyáltalán. vagy ugyancsak kifelé és egyre kifelé... csak a másik irányba... szóval nem jobb.
Fú, ma volt légibiztonság tréningem. Ó te jó ég. A következő részt csak azok olvassák akik amúgy nem pánikolnak a repüléstől. Nem akarok senkit riogatni, se tippeket osztani esetleges rosszfiúknak akik ezt olvassák. De szent cementeszsák... a légibiztonság fura egy állat. Na meg a terület ahol dolgozom. Mármint nem én személyszerint, de mellettünk, alattunk a depó. A néni elmondása szerint évente kicsit több mint 200 csomagot találnak ami így vagy úgy de arra van tervezve, hogy valahol felrobbanjon. Ez akárhogyis, de majdnem minden másnap egy bomba. Na jó, persze árnyalja, hogy van amikor például 10 darabot találnak egyszerre.
Meg, hogy emberek mibe tudnak fegyvert, vagy kést rejteni. Például egy fésűbe, vagy egy rúzsba, esetleg keresztbe (úgy úgy). Vagy amikor az elkapott néni erősen próbálja megmagyarázni, hogy a csomagjában lévő folyadék az ő különleges samponja és hajbalzsamja... az mondjuk tuti, hogy különleges, mert ha jól összekeverik a kettőt akkor nagyot szól.
Szóval egy napig csak azt hallgatni, hogy milyen sérülékeny is a rendszer, cseppet sem nyugtatott meg. Persze, az is igaz, hogy ez nem feltétlen a sérülékenységről szólt, hanem arról, hogy emberek, hogyan akarnak átjutni a biztonsági rendszeren, és hogy mennyire fennakadnak rajta.
Persze, nem kell pánikolni, az elmondása szerint a célpontok egyre jobban áttevődnek a reptér csomagkezelő részlegére (meg az olyan cégekre mint mi), vagy valami háttérterületre, azaz egyre kevésbé érdekük például felrobbantani egy gépet, vagy éppen a terminált. A cél, hogy a repteret lezárják. Ezzel okozva mindenféle értelemben véve kárt. Anyagit, bizalmit (ki a fene akar egy olyan reptéren lenni, ami bizonyítottan sérülékeny), és nem mellékesen, egy nagy reptér hirtelen jött lezárása légikatasztrófákat is rejteget
Na jó, elég a károgásból - a rendszer működik, és a biztonsági szolgálatok alapvetően hatékonyak
Pénteken csapatépítő tréning lesz.Hoznak egy raklap téglát meg cementet, csapatot kell belőle építeni. Jó, a fejemben viccesebbnek hangzott.
Vidámabb vizek
Asszony pár napja (hete?) leejtette a telefonját. Úgy istenesen megérkezett a betonra, a kijelző előtti üveglap pedig szép pókhálósra tört. Ezzel az érintőkijelző funkció ment a levesbe. Kis hümmögés után megfejtettük, hogy lehet erre venni kijelzőt másikat (mert hát hiába az LCD még működik, az érintésérzékelő lap az nem kapható külön - vagy ha igen, akkor speciális cuccok kellenek, hogy a régi helyére felaplikáljuk - szóval új komplett kijelző.
Meg is rendeltük, megjött. Örvendezés, hozsánna... előtte megnéztem egy 20 perces, "hogyan cseréljük ki a kijelzőt a SPAGETTIFON12-n. Jó, ez gyerekjáték. 2 csavar itt, 9 ott, másik kettő amott, sereg kis csatlakozó, pikk - pakk kiműtve minden alkatrész, átépítés. Bekapcsol, kijelző fel, oprendszer töltődik... betölt... tap-tap-tap... semmi.
Angyalok karát kiküldük, hagyják a hozsannázást, siratóasszonyok kellenek ide... meg két kocsis, hogy meglegyen a káromkodási adag is. Kocsisom ó drága kocsisom...
Szétszerelés, hümmögés... levél írása az eladónak, hogy "Kedves kereskedő a világ másik végén... ez nem jó"
Erre jön is a válasz, hogy "próbáld kikapcsolni meg vissza"
Hát a derekadba álljon háromnapos görcs, és csak azért múljon el, mert a görcs átmászik bal lábadba...
"nem annyira Kedves kereskedő a világ végén... próbáltuk, nem jó"
válasz: "Törölgesd át a csatlakozókat alkohollal"
"Kedves Tisztelt Kereskedő! A fél szomszédság lerészegedett az alkoholtól, a tapicucc mégsejó"
válasz:"Készíts egy videót arról, hogy a mi cuccunk, és hogy mit értesz az alatt, hogy nem jó"
Hát hogy dőljön a házadra egy bálna....
Videó megcsinál, elküld... "Nesze"
Ekkor a kereskedő elnémult mint a Junoszty tévé...
Újabb szétszerelés során észrevettem, hogy két diódát eltávolítottam a telefon alaplapjáról. Ekkor kezdtem kételkedni abban, hogy a panel a rossz, és nem e én vagyok mindennek az oka. Aztán tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy a két diódát most pöcköltem le... ééén idióda... Na jó, de eléggé megviselt ahhoz, hogy elbizonytalanodjak.
Szóval vettünk egy másik SPAGETTIFON12-t, aminek szintén törött volt a kijelzője. Logika: ha ennek csak a kijelzője törött, viszont nekünk van egy működő panel (csak én elbarmoltam a telefont) akkor végül mégis összerakhatunk egy működő cuccot.
Meg is vettük, meg is jött. Szétszerelés, most már rutinból, óvatosan az alaplapnál - minden alkatrész rendben - mégóvatosabb összerakás - telefon fel, kijelző működik tap-tap-tap... semmi.
Hát hogy a magasságos bíbor tűzőgép fogja össze az összes telefont a földön... vegyünk egy újat. Tökölünk itt ezzel. És lőn. Megjött SPAGETTIFON18. Nagyobb, tisztább szárazabb... és működik.
Én ugyan kicsit aggódtam, hogy ej biza túl nagy, de asszony meggyőzött, hogy nem - nem jó lesz az.
Nem lett jó. Nehéz és nagy címkével - mármint nem a címke volt nehéz - visszaküldük. Meg elővettük a kijelzőárust, hogy
"Gyalázatos Kereskedő, A kijelző nem jó.STOP. Visszaküldjük. STOP. özönvíz a házatokra."
válasz: "Küldd vissza a terméket, megvizsgáljuk ... vagy visszaadjuk a fél árat oszt a kijelzőtdug megtarthatod"
Erre most már kissé bemorcosodtunk és élve az internetes áruház adta szabályokkal visszaküldük az áruháznak (ebay) akik ilyenkor visszaadják a termék árát, és leverik a kereskedőn.
Szóval vettünk egy másik kijelzőt. Immár tehát a saját telefonból semmi nem maradt, és a második telefonból származó alaplappal újra nekiálltam ma összerakni a telefont. Kezeimet előtte nyugtatós langyosvízbe áztattam (hogy ne remegjen) - felvettem a legjobb szemüvegemet és nagyítómat és csodálatos óvatossággal összeépítettem az új szerzeményeket.
Nahh? kitaláljátok?
Veresegyházi asszonykórus ki, angyalok kara vissza, a telefon feltámadott és immáron működik.
Szóval a telefon tervezőinek, a panel gyártóinak a felmenőinek a felemlegetése után immáron béke honol, a világban egység és nyugalom... most már csak azt nem mondhatom el, hogy megjavítottam az asszony telefonját - mert ez nem az ő telefonja. az övé darabokban hever egy dobozban... mondjuk nem... az övének egyben volt a hátlapja, azt kapta meg az "új" telefon. Dehát apróságokra nem adunk.
Megéheztem :)
Mit is mondhatnék ebben a távlatban?! volt néhány érdekes, izgalmas esemény, és megint a közepén vagyunk egynek. Valami csak lesz ebből is, bár egyelőre tényleg csak a térképészet folyik,
Kivéve, hogy hétvégén megyünk és szemrevételezünk egy két területet. Megnézzük, hogy van e ott mindenféle jó. Úgyértem nem konkrét ingatlant nézünk meg, hanem tényleg csak egy két települést, azon belül is néhány "kerületet". Csak hogy lássuk, valóban érdemes lenne e ott sátratverni.
No igen, és jóbarátom is jön velünk segíteni, szemrevételezni a dolgokat. Egyfelől, mert ilyenek ezek a barátok, hogy segítenek (Isten tartsa meg jószokásukat), másfelől meg szeretnénk igazából, ha ő se maradna itt a környéken egyedül. Hiszen mégiscsak együtt csináltuk végig ezt a két évet, közös kalandok, felfedezések, squash... meg minden. No és ha elköltözünk egymástól másfél-két órányira, akkor nem sok időt fogunk együtt tölteni, és mindketten (hárman) jól egyedülmaradunk a környékünkön.
Ami igazából neki se, nekünk se jó. Meglátjuk, hogy ő mit gondol róla, mert hát neki is meg kell ezt fontolnia. Neki is változás, meg feladat. És bár nem akarunk neki feladatot szabni meg mindenfélébe belerángatni, de azért jobb lenne valahogy egymás közelében maradni. Mi néztünk itt is házakat, hogy maradhassunk, de egyfelől vagy horror árakon van, vagy nincs is egyáltalán. vagy ugyancsak kifelé és egyre kifelé... csak a másik irányba... szóval nem jobb.
Fú, ma volt légibiztonság tréningem. Ó te jó ég. A következő részt csak azok olvassák akik amúgy nem pánikolnak a repüléstől. Nem akarok senkit riogatni, se tippeket osztani esetleges rosszfiúknak akik ezt olvassák. De szent cementeszsák... a légibiztonság fura egy állat. Na meg a terület ahol dolgozom. Mármint nem én személyszerint, de mellettünk, alattunk a depó. A néni elmondása szerint évente kicsit több mint 200 csomagot találnak ami így vagy úgy de arra van tervezve, hogy valahol felrobbanjon. Ez akárhogyis, de majdnem minden másnap egy bomba. Na jó, persze árnyalja, hogy van amikor például 10 darabot találnak egyszerre.
Meg, hogy emberek mibe tudnak fegyvert, vagy kést rejteni. Például egy fésűbe, vagy egy rúzsba, esetleg keresztbe (úgy úgy). Vagy amikor az elkapott néni erősen próbálja megmagyarázni, hogy a csomagjában lévő folyadék az ő különleges samponja és hajbalzsamja... az mondjuk tuti, hogy különleges, mert ha jól összekeverik a kettőt akkor nagyot szól.
Szóval egy napig csak azt hallgatni, hogy milyen sérülékeny is a rendszer, cseppet sem nyugtatott meg. Persze, az is igaz, hogy ez nem feltétlen a sérülékenységről szólt, hanem arról, hogy emberek, hogyan akarnak átjutni a biztonsági rendszeren, és hogy mennyire fennakadnak rajta.
Persze, nem kell pánikolni, az elmondása szerint a célpontok egyre jobban áttevődnek a reptér csomagkezelő részlegére (meg az olyan cégekre mint mi), vagy valami háttérterületre, azaz egyre kevésbé érdekük például felrobbantani egy gépet, vagy éppen a terminált. A cél, hogy a repteret lezárják. Ezzel okozva mindenféle értelemben véve kárt. Anyagit, bizalmit (ki a fene akar egy olyan reptéren lenni, ami bizonyítottan sérülékeny), és nem mellékesen, egy nagy reptér hirtelen jött lezárása légikatasztrófákat is rejteget
Na jó, elég a károgásból - a rendszer működik, és a biztonsági szolgálatok alapvetően hatékonyak
Pénteken csapatépítő tréning lesz.
Vidámabb vizek
Asszony pár napja (hete?) leejtette a telefonját. Úgy istenesen megérkezett a betonra, a kijelző előtti üveglap pedig szép pókhálósra tört. Ezzel az érintőkijelző funkció ment a levesbe. Kis hümmögés után megfejtettük, hogy lehet erre venni kijelzőt másikat (mert hát hiába az LCD még működik, az érintésérzékelő lap az nem kapható külön - vagy ha igen, akkor speciális cuccok kellenek, hogy a régi helyére felaplikáljuk - szóval új komplett kijelző.
Meg is rendeltük, megjött. Örvendezés, hozsánna... előtte megnéztem egy 20 perces, "hogyan cseréljük ki a kijelzőt a SPAGETTIFON12-n. Jó, ez gyerekjáték. 2 csavar itt, 9 ott, másik kettő amott, sereg kis csatlakozó, pikk - pakk kiműtve minden alkatrész, átépítés. Bekapcsol, kijelző fel, oprendszer töltődik... betölt... tap-tap-tap... semmi.
Angyalok karát kiküldük, hagyják a hozsannázást, siratóasszonyok kellenek ide... meg két kocsis, hogy meglegyen a káromkodási adag is. Kocsisom ó drága kocsisom...
Szétszerelés, hümmögés... levél írása az eladónak, hogy "Kedves kereskedő a világ másik végén... ez nem jó"
Erre jön is a válasz, hogy "próbáld kikapcsolni meg vissza"
Hát a derekadba álljon háromnapos görcs, és csak azért múljon el, mert a görcs átmászik bal lábadba...
"nem annyira Kedves kereskedő a világ végén... próbáltuk, nem jó"
válasz: "Törölgesd át a csatlakozókat alkohollal"
"
válasz:"Készíts egy videót arról, hogy a mi cuccunk, és hogy mit értesz az alatt, hogy nem jó"
Hát hogy dőljön a házadra egy bálna....
Videó megcsinál, elküld... "Nesze"
Ekkor a kereskedő elnémult mint a Junoszty tévé...
Újabb szétszerelés során észrevettem, hogy két diódát eltávolítottam a telefon alaplapjáról. Ekkor kezdtem kételkedni abban, hogy a panel a rossz, és nem e én vagyok mindennek az oka. Aztán tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy a két diódát most pöcköltem le... ééén idióda... Na jó, de eléggé megviselt ahhoz, hogy elbizonytalanodjak.
Szóval vettünk egy másik SPAGETTIFON12-t, aminek szintén törött volt a kijelzője. Logika: ha ennek csak a kijelzője törött, viszont nekünk van egy működő panel (csak én elbarmoltam a telefont) akkor végül mégis összerakhatunk egy működő cuccot.
Meg is vettük, meg is jött. Szétszerelés, most már rutinból, óvatosan az alaplapnál - minden alkatrész rendben - mégóvatosabb összerakás - telefon fel, kijelző működik tap-tap-tap... semmi.
Hát hogy a magasságos bíbor tűzőgép fogja össze az összes telefont a földön... vegyünk egy újat. Tökölünk itt ezzel. És lőn. Megjött SPAGETTIFON18. Nagyobb, tisztább szárazabb... és működik.
Én ugyan kicsit aggódtam, hogy ej biza túl nagy, de asszony meggyőzött, hogy nem - nem jó lesz az.
Nem lett jó. Nehéz és nagy címkével - mármint nem a címke volt nehéz - visszaküldük. Meg elővettük a kijelzőárust, hogy
"Gyalázatos Kereskedő, A kijelző nem jó.STOP. Visszaküldjük. STOP. özönvíz a házatokra."
válasz: "Küldd vissza a terméket, megvizsgáljuk ... vagy visszaadjuk a fél árat oszt a kijelzőt
Erre most már kissé bemorcosodtunk és élve az internetes áruház adta szabályokkal visszaküldük az áruháznak (ebay) akik ilyenkor visszaadják a termék árát, és leverik a kereskedőn.
Szóval vettünk egy másik kijelzőt. Immár tehát a saját telefonból semmi nem maradt, és a második telefonból származó alaplappal újra nekiálltam ma összerakni a telefont. Kezeimet előtte nyugtatós langyosvízbe áztattam (hogy ne remegjen) - felvettem a legjobb szemüvegemet és nagyítómat és csodálatos óvatossággal összeépítettem az új szerzeményeket.
Nahh? kitaláljátok?
Veresegyházi asszonykórus ki, angyalok kara vissza, a telefon feltámadott és immáron működik.
Szóval a telefon tervezőinek, a panel gyártóinak a felmenőinek a felemlegetése után immáron béke honol, a világban egység és nyugalom... most már csak azt nem mondhatom el, hogy megjavítottam az asszony telefonját - mert ez nem az ő telefonja. az övé darabokban hever egy dobozban... mondjuk nem... az övének egyben volt a hátlapja, azt kapta meg az "új" telefon. Dehát apróságokra nem adunk.
Megéheztem :)


Megjegyzések
Megjegyzés küldése