Toporgás a startvonalnál

Szeretem az egyszerű dolgokat. Szeretem az egyszerűen intézhető dolgokat. Például, sok más emberhez hasonlóan úgy szeretek cipőt venni, hogy bemegyek a boltba, kb tudom, hogy egy barna vagy fekete bőrcipőt szeretnék. Elmegyek a sorig ahol azt árulják, felpróbálom a méretemet - elégedett hümmögés, irány a pénztár, fizet, új cipő hazavisz. Elégedettség.

Nyilván azt is tudom, hogy mások meg szeretnek válogatni, nézelődni, boltból boltba járni. Vadászni, becserkészni és lecsapni a vadra. Aztán a többi már ugyanaz. 


Hasonlóan vagyok a házvásárlással is. Megnéztünk egy párat, rettenetes dolgok felfedezése, sikoltozva kitolatás az ingatlanból. Aztán találtunk egyet, és úgy tűnik ezt meg is vennénk.

Mi volt az alapvető elvárás
 - Legyen kertje
- Ne legyen forgalmas úton
- Legyen saját kocsibeálló, vagy garázs
- Relative nagy konyhája legyen - étkezővel egybenyitva
- sok zöld a közelben - (lehetőleg erdő és mezők formájában)
- 3 hálószoba
- normál méretű nappali
- Megbízható környéken
...

Ennek fényében indult a válogatás. Néztünk jobbra, balra, mindenféle régióban. Vadásztunk a hirdetésekre. Csak alapos megfontolás után néztünk meg házat élőben is. Szám szerint négy házat néztünk meg. Lett volna hat, de kettő elkelt mire megnéztük volna. Maradt a négy.

Az első:
A hely ahol oldalbavizelik a sövényt. 
A környék az előzetes vizsgálatok ellenére alapos csalódás volt. Sorház, szűk utcák, barátságtalan szomszédok méregető szemei. Borzasztó állapotú házfalak. A környék már önmagában elvette a kedvünket, hiszen olyan volt mint beköltözni egy olyan helyre, ahol ez a zene bármikor szólhat a kocsidban ahogy elhajtasz a házak között. (tessék, csak a teszt kedvéért: miután elolvastad ami most következik, csukd be a szemed és hallgasd kicsit a zenét. Nahh ilyen a környék:
Autó gurul végig az alkonyodó utcán, a háttérben a nagyváros fényei már megvilágítják az eget. Kint néhány ember van csak, de mind a te autódat nézik. Egy felhajtott motorháztetejű erősen romos autóból kiemelkedik egy marcona kinézetű alak, leteszi a kezében lévő szerszámot és hosszan az elguruló autód után néz. Miután elkanyarodsz, összenéz a többiekkel és  szótlanul csak az autód után mutat. A szomszéd utcából egy ott álló rendőr autó villogó fényei világítják meg a kereszteződést)

A lakás belülről sem volt túl barátságos. A konyha ugyan nagy volt, de romos állapotban. A nappali kicsi és inkább egy szegény amerikai lakásra emlékeztetett, ahol egy munkanélküli "élettársi" pár él. A nagymama a konyhához épített üvegverandán lakik. Akinek két berendezési tárgya van, az ágya, feltűnően sok takaróval és pokróccal. Meg egy szék egy megdrótozott rádióval. A "kert" mindössze akkora, hogy egyetlen szilvafa áll benne. Körben két méter magasan téglafal védi a keretet. A kedves nagymama (mert az az ilyen filmekben mindig kedves az érkező vendégekkel) - ugyan nem kel fel az ágyból, de mosolyog és mondja, hogy a szilvafa gyönyörű amikor virágzik.
A lakás többi részét nincs kedved megnézni.
(ez így nézett ki konkrétan - nagymamástól, nyomasztó környékestől...)



A Második
Avagy ami a képen kicsi az kicsi.
A környék itt már jobb, nem igazán nevezném még mindig ideálisnak, kicsit olyan volt az utca mint egy félbehagyott belváros, ahol elkezdték építeni az üzleteket, de a negyedik ház után vége volt, és átcsapott egy hatalmas zöld - privát - legelőbe. A lakásban a nappali akkora volt, hogy a család négy tagja láthatóan kényelmetlenül fért el. Az ingatlan ügynök, próbálta szépíteni, miszerint :
"Ha jobban megvizsgáljuk, akkor látható, hogy a lakás "becsapósan hosszú"" - nem nem volt hosszú. A hálószobák inkább cellák. A fürdőszoba egész rendben volt, ha nem akart oda egynél több ember bejutni, ami lehetetlen volt, mert ha valaki bement, akkor az ajtót már csak rajta keresztül lehetett újra kinyitni. A konyha siralmas, az udvar zsebkendőnyi.
Nem vagyok se túl magas, se túl széles, de kezdtem sejteni, hogy mit jelent klausztrofóbiásnak lenni. Bezártság, összenyomottság, levegőtlenség. Megváltás volt kijönni a félbehagyott utcára.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeket a házakat még jóval korábban néztük meg, akkor döntöttünk úgy, hogy emelni kell a vásárlási értéken.

A Harmadik
Parkolóhely?
Ez itt már a nyomozás után van, amikor végre mindent figyeltünk. A lakás ennek megfelelően elvileg nem volt rossz. A környék megbízhatónak tűnt, a kert nagy. Csak egy picit kértek sokat érte, és csak egy picit ázott be sok helyen. Dohos volt, párás, szellőzés - mármint normális nem volt. Emiatt látszott hogy a falakat rendszeresen sikálják, hogy a penész eltűnjön. A nappali már egy lehelletnyit nagyobb volt, de itt is belesétáltunk a tértágító-fényképezés művészetébe, szóval az sem volt nagy. A szobák mondjuk rendben voltak, bár a harmadik nem kifejezetten volt használható másra mint egy büntetésben lévő tinédzsert bezárni oda. De amúgy jó. Itt már barátunkat is vittük, hogy nézze ő is, mert több szem többet lát. És látott is. Repedés itt, apró ázásnyomok ott... A házinéni egyszercsak elénk pattant, és a tőle telhető legkedvesebben megkérdezi, hogy "ti vagytok azok akiket a parkolóhely érdekel?" - bár nem mi voltunk, de bólogattunk, hogy persze minket is érdekel - lévén autónk van.
A tulajnak felragyogott a szeme és közölte : "nincs parkolóhely" - mindezt olyan stílusban és vidámsággal, mintha ez lenne a világ legjobb híre. komolyan ott álltunk, hogy "mi?". Erre ő további lelkesedéssel elragadott minket, hogy megmutatja az ablakból.
Bementünk a hálószobába, ahol az ablaknál mutatja, hogy "az ott, meg az meg az... az mind a szomszédoké. Ide a ház elé nem is lehet beállni. De ott arréb abban az utcában ott szabad parkolni"
furfangos fordulat:
"De én ide be szoktam állni kilenc és öt között (mutatja az egyik legközelebbi parkolóhelyet ami a szomszédé) - mert akkor ők nincsenek itthon" már vártam hogy "Hát nem csodálatos?"

Pedig hát pont annyit ér így a dolog mint egy mezei nyúlnak az internet kapcsolat... Mi a búbánatot csináljak egy szabad parkolóval amikor pont én SE leszek otthon.

Mosolyogva elköszöntünk, és eljöttünk.
Egybehangzó véleményünket némi fejrázásban fejeztük ki. 

Negyedik
Ez elvileg egy csendes kis félreeső részen van. Közel a városközponthoz - relative - saját udvar, kocsibeálló. Külsőre nem rossz. Bekopogunk, nyugdíjas korú asszony nyitja az ajtót, betessékel minket. Cipő le, körülnéz. Nappali egész pofás, konyha, hozzá étkezőnek lefoglalt terület, földszinten mellékhelység, tároló. Emeleten egy mondjuk normál állapotú fürdőszoba (ezt tutira fel kell újítani később) - meg két nagyobb és egy kisebb hálószoba. Nézzük, hümmögünk. Nem lehet belekötni. Van ugyan egy két mázolni való dolog, de hol nincs? Esetleg egy festés, meg a tapéta lebontása. De amúgy minden a helyén. Rövid beszélgetés a nénivel, fényderül a szomszédokra, a környékre. Nincs hová belekötni... Eljövünk, mindenkinek az a megérzése, hogy "ez jó". És tényleg. Két három napig emésztjük - én meg lábadozok egy vírusfertőzéstől - de a végeredmény csak az, hogy "ez jó".
Nézzük meg mégegyszer, most már méregessük is le, mert hát látni kellene, hogy ha esetleg... akkor mi hogyan fér el. 
Visszamentünk, újra átjártuk a házat, a környéket, beszéltünk szomszédokkal. Hazafelé úton : ez jó. Akkor megvesszük? Meg.

Miután a hirdetést ide úgy is belinkelem, ott meg látszik, hogy mibe kerül, hát leírom : 330.000 font.
Gondoltuk - miután irányár van megadva - próbáljuk meg az alsó határt. 300.000
Erről úgy pattantunk vissza mint a gumilabda a téglafalról, szóval puhatolózásba kezdtünk az ügynöknél hogy mi lehet az alsó határ. az ügynök szerint 315 és 20 között. Szerinte a 20 reális ár érte. Ámen. akkor legyen 320 mi is hasonló végeredménnyel számoltunk amúgy is. 

A Startvonal

Ehhez nekünk azonban hitel kell. Fel is kerestük a megfelelő hitelintézetet ma reggel, hogy megállapítsuk mit tudunk - vagy nem tudunk. A fickó oszt szoroz, szerinte (meg a használt rendszer szerint) bőven többet is elbírunk, szerinte nem lesz gond - de ez csak egy "non-informális" adat. Ha pontosabbat akarunk akkor telefonon szervezzünk meg egy "előzetes-felmérést" amivel kaphatunk egy olyan döntést ami a bankra nézve abban az esetben "kötelező" eredményű ha mi mindent úgy vallunk be, ahogy a valóságban van.
Azaz ha azt mondjuk hogy két zsák babot keresünk minden hónapban, és tényleg annyit és nem mondjuk csak másfélzsák babot, meg a kiadásaink csak 5 csirke havonta, akkor valóban átlag öt csirke a kiadásunk és nem 10 -> akkor a bank meghitelezi az ingatlant
(illetve ha az ingatlan értéke valóban annyi - és ezt ők felmérik egy értékbecslővel)

Hát jó. Akkor legyen ez.
Telefon a központba, hogy szeretnénk egy ilyen előzetes-felmérést. Erre a drót végén a fickó közli, hogy ők ilyet nem adnak, csak akkor ha már megvan az ingatlan amit meg akarunk venni, és akkor az viszont normál hitelfolyamat erre a vásárlásra.
Ember! itt a színes szagos prospektus a kezemben, hogy hogy működtök.
1. lépés : látogass meg egy fiókot, ahol megmondjuk mi az elvi maximum amit kaphatsz (zöld)
2. lépés : csinálj egy előfelmérést, ahol megvizsgálunk téged és megmondjuk adunk e neked hitelt (sárga)
2a. lépés : menj és találd meg a helyet ahol lakni akarsz
3. lépés : indítsd el a hiteligénylést
4. lépés : csináld meg amit megkell papírmunkát (szerződések) - mi is megcsináljuk a magunkét
5. lépés : várj amíg a hold fázist vált és készíts el egy varázsfőzetet
7. lépés : ha megítéltük a hitelt - fizetünk
8. lépés : költözz be - gratulálunk.
9. lépés : törlessz
(ezek a lilák lentebb)

Á nem, ők csak akkor csinálnak ilyet ha megvan a kiszemelt ingatlan... "hacsak nem online"

Száradjon rád a fürdőkád barátom, akkor megcsináljuk online.

Be is léptünk meg is csináltuk amíg lehetett, amikor a rendszer közli, hogy akkor a státusz "függő" mert akkor küldjük be a fizetési papírjainkat meg a bizonyítékot, hogy megvan a foglaló összege.

Szóval centikre vagyunk attól, hogy elkezdhessük a vásárlási procedúrát, de még a tulajdonosnak rá kell bólintania az ajánlatunkra, meg be kell gyűjtenünk ezt az előzetes értékelést és akkor már csak egy két hónap és már akár a miénk is lehet ez a ház. Addig persze keríteni kell ügyvédet, meg más apróságokat - de a labda elkezdett gurulni... illetve most megakadt még mielőtt átlépte volna a startot... 

Makacsok vagyunk és nem adjuk fel könnyen

Apropó az ingatlan :


Az előkertbe kell még egy remek sövény... vagy kettő :)

Kérem ne kapcsolja ki... a reklám után visszajövünk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések