Miért fogok felmondani - a hiszti második része
Alapvetően amúgy nem hisztinek szántam a második részt, így apró morgást leszámítva nem is lesz az.
A hisztim másik fele a helyi hozzáállás - napokig nem írtam mert nem volt kellően összeszedve a dolog a fejemben, de az elmúlt pár napban végül mégis meglett.
Szóval a hiszti befejező része:
A kép itt oldalt (fent?) megmutatja a különbséget e "főnök" és a "vezető" között. Az egyik ordítozik a székéből, a másik velünk dolgozik. Mondanom sem kell gondolom, hogy itt az előző van jelen.
Éppen tegnap voltam kénytelen egyik főnökömhöz fordulni, mert a kiosztott feladat már megint olyasmi volt mint a múltkori híd esete - leszámítva, hogy most még a "híd" sem volt definiálva. Sokkal inkább valami olyasmi volt hogy "építeni kell valamit ami zöld és zörög, meg van benne zacskó mogyoró."
Aztán amikor eljutottam oda, hogy na jó, de mi a fene zörög, akkor a drága feladatot kiszabó menedzser megkérdezte, hogy "mit akarok kérdezni?" - Definiáljam pontosan a kérdésemet. Csak az volt a gond, hogy a "pontosan ez itt mit jelent?" résznél nem lehetett pontosabb.
Míg végül kiderítettük, hogy minden nagyon jó és szép, de "mint mindig" háromnapi meló megy a kukába, mert amit kitaláltak a probléma megoldására - minden volt, csak megoldás a problémára nem, és egy pár sokkal komolyabb gond is akad amit meg kell előbb oldani. Szóval nem lesz zöld, se zörögni nem fog, a mogyoró is inkább eper, és alapvetően rossz irányba küldtek minket... Majd hátratette a kezét és elvonult, mint aki megoldotta az éhinséget ezen a planétán.
Nahh ennyit a hisztiről.
A harmadik fele a váltásnak, hogy szeretnék visszakerülni az előző helyzetembe - amikor nem csak egy ostoba programozónak néznek, hanem hallgatnak is arra amit mondok, illetve újra egy kisebb fejlesztői csapatot irányíthatnék. Alapvetően tetszett és jól éreztem magam amikor másoknak segíthettem, figyelhettem arra, hogy minden haladjon, senki ne legyen túlterhelve, és jó volt az extra felelősség érzése.
Márpedig itt nem lesz semmi ebből. Sem azért mert a vezetés képtelen komolyan venni a technikai problémákat - és a saját feladatát (miszerint előbb talán definiálni kellene mit is kell csinálni) - sem pedig azért mert a fenitek miatt fejlesztők nem maradnak sokáig - tehát nem lesz csapat amit irányítani - együtt dolgozni lehetne.
Tehát a hiszti végén az összefoglalás
- fejetlenség
- a technikai problémák lesöprése illetve ignorálása
- rossz munkastruktúra és irányítás
- rengeteg utazás a munkahely és az otthon között
- és karrier ambíciók :)
Jelenleg megy az aktív keresés, voltam is pár interjún, tekintve ugyanakkor, hogy most nem "rohanok" így kissé jobban válogatok és csak olyan állást fogok elfogadni amit valóban szeretnék és tundék évekig csinálni. (és elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen napi 4 órát elutazgatni)
minden minden jó lesz a végén :)

Megjegyzések
Megjegyzés küldése