Brexit vagy amit akartok
Tudom, tartozom a folytatásokkal, és össze is fogom magam szedni, de van ez a Brexit dolog... Gondoltam kiírom magamból.
Most már bátran mondhatjuk, évekkel ezelőtt volt egy konzervatív párt és annak vezetője, akik nagyon meg akarták nyerni az aktuális parlamenti választást. De tényleg. Aggódhattak, mert egy másik párt, hasonlóan az amúgy világ szinten tapasztalható trendhez, elkezdett megerősödni, jobbára az ő kárukra. Ez a UKIP (Egyesült Királyság függetlenségi párt avagy EKFP). Az ő céljuk az volt, hogy az Egyesült Királyság kilépjen az EU-ból. Most vonatkoztassunk el mindentől, de ez Magyarországon a Jobbik megerősödésére hasonlít, és ahogy itt a konzervatívok, otthon a FIDESZ követte azt a taktikát, hogy "lenyúlták" a témát a megerősödő párttól. És ezzel szavazókat csábítottak át.
Így tehát a konzervatívok, megígérték, hogy ha ŐK kerülnek hatalomra (mármint, maradnak), akkor bizony népszavazást fognak tartani arról, hogy mit akar a nép... mármint, az EUval...
A recept bevált, a választást megnyerték, és az UKIP nem tudott tovább erősödni.
Sokan reménykedtünk, hogy ez nem több mint választási ígéret, és a ciklus végéig elszöszölnek vele, de ebben akkorát tévedtünk, hogy a fal adta a másikat. Villámgyorsan kiírták a népszavazást a témában.
El is indult a kapmány, illetve, majdhogynem folytatódott, és ami korábban elképzelhetetlen lett volna, a különböző pártok egymásnak adták a mikrofont színpadon és egymást túllicitálva dicsőítették a kilépést és annak minden áldásos következményét.
Míg a maradás pártiak, nagyjából mindent félreértettek és megint csak Orbán Viktor jut eszembe, amikor 2002-ben az elbukott választás előtti kampányban ez a mondat elhangzott
"Az erő, akkor is velünk van, ha ezt ilyen halkan mondjuk!"
Nagyjából a kilépés oldaliak is így voltak vele, mert hát az nem lehet, hogy a nép ne lássa, mennyivel jobb így együtt az EUban...
aztán másnap a szavazás után mindenki kapkoda a fejét, hogy "Hát ezt, hogy?" (a teljes mondat: "Hát ezt, hogy néztük be ennyire?")
A kilépési kampányban, a kolbászos kertítéstől kezdve, a kánaánon át, a régi birodalom visszaállításáig mindent megígértek.
Mindenki emlékezetében (aki itt él kint) megvan a busz amin frankón ki volt plakátolva, hogy
"Heti 350 millió fontot adunk az EU nak, költsük inkább az egészségügyre"
Benne volt nyakig a dologban az UKIP a fél konzervatív párt, és egy pici munkáspárt.
Szóval szavazás megvan, másnap mindenki ... és tényleg mindenki ... pislog, hogy "Jó, és akkor most mi lesz?"
Mi lett volna? A miniszterelnök lemond, az ország nagyobbik része, beleértve a heccből kilépésre szavazók, meg fogják a fejüket. És azok akik a kilépésre buzdítottak?
Csendben eloldalogtak, és hát bevallották töredelmesen, hogy, hát nem minden volt azért teljesen őszinte, és a 350 milliócska meg szinte tuti, hogy nem fog az egészségügybe átirányítódni...
No jó, akkor ideje a lemondott miniszterelnök helyébe újat keresni. Hetek mentek el, és a fő kilépés pártiak egyike sem jelentekezett be a székért. A végén egy maradáspárti lett a miniszterelnök.
El is kezdődött a zúgolódás, hogy, jaj akkor most így sose lesz BREXIT. Meg is kérdezték tőle, hogy mit gondol, és elhangzott a "Brexit az Brexit"... sokatmondó igéret.
Aztán egy darabig tényleg nem volt semmi, mígnem 2 éve márciusban beadták a válókeresetet, és megkezdődött ez a kutyakomédia.
A gondok akkor kezdődtek, amikor a küldöttségek rájöttek, hogy, oké, ez komolyabb lesz mint gondolták.
Mert hát, meg kell egyezni, az ég adta világon MINDENRŐL!
Hogyan lehet behozni ide árut?
Hogyan lehet innen kivinni bármint?
Mi lesz a biztonsági együttműködéssel?
Mi lesz az egészségüggyel?
Mi lesz a halászattal, a földműveléssel?
hogy, hogy mi? kérdezheti bárki... minden megy tovább mint eddig nem? ... hát nem pont... A földművelés, az egésszégügy nagyon erősen függ a bevándorlóktól. Vannak munkák amiket az angolok nem akarnak elvégezni. Van amire egyszerűen nincs elég szakember itt. (Orvos, nővér)
Igen ám, csak hogy a Brexit sarokköve, hogy nem akarnak korlátlan bevándorlást, csak a minőséget. Csakhogy az idénymunkások tömege nem fér át a szűrőn... tehát nem lesz elég ember.
Aztán persze vannak komolyabb bajok. Például mi lesz a két Írország között jelenleg nem létező határral... meg úgy általában mi lesz az Egyesült királysággal?
A szavazatok 52-48 arányban döntöttek a brexit javára. Egy szarvas hiba a dologban, hogy ekkora kérdésben elég az egyszerű többség. Úgyértem, ha belegondolsz, egy ennél kevésbé komplex kérdésben is legalább 2/3 os többség kell a parlamentben... ez, az ország történelmét évtizedekre meghatározó kérdés, meg sima többséggel lett lerendezve.
A görbe szerint valahol 50 év felett fordult nagyon Brexit pártira a hangulat, meg az általánosnál alacsonyabb iskolázottságúaknál. Ez nem hibáztatás, csak egy tény.
Itt jön a képbe, hogy a Skótok viszont a maradás mellett szavaztak. Hasonlóan kis mértékben, de a többség arra szavazott. Azonnal felerősödtek a "skócia kiválik" hangok... és a politika azonnal megmutatta, milyen is a kétszínűség (Ideértve az UKIP-et is)
Ugye a szlogen az volt, hogy "kiválunk mert egyedül mi többre leszünk képesek"... és amikor a skótok elővették az "ok, akkor mi mennénk... mármint maradnánk az euban"... akkor a mondat úgy változott, hogy "de ne menjetek, mert együtt erősebbek vagyunk"... érted... "mi" egyedül... csak "ti nem"...
Szóval ment az izmozás, és nagyjából két héttel ezelőttig semmire nem jutottunk. A kilépés, egyszerű kieséssé vált vagy legalábbis abba az irányba mutatott.
Bár volt korábban egy mini alku, amiben egy esetleges 2 éves átmeneti időszakot határoztak meg, és a már itt élő (nagyjából letelepedett) embernek egyszerűsített formbában biztosítják a letelepedett státusz megszerzését. (egyelőre erről semmi hír)
Szóval a Miniszterelnök összehozott egy megállapodást, ami nagyjából megoldja a problémákat, dehát ... nyilván ez senkinek nem tetszik, mert minden értelemben csak nagyjából.
Aki igazán ki akar szakadni, az tiltakozik, mert "nem elég". Aki maradni akarna, annak meg nem tetszik, mert bizonyos pontokon "túl sok".
És akkor most megint megy az küzdelem a párton belül, hogy "váltsuk le a Miniszterelnököt" és "Majd mi kialkudunk egy jobbat"
4 hónappal a kilépés előtt, ezek azt gondolják, hogy
a) van időnk egy új kormány alakításra?
b) újratárgyalják az egészet (úgy, hogy másfél év kellett a mostanihoz?)
Persze, kétségtelen: Azok az emberek könnyen dobálóznak hasonló ötletekkel akiknek pár száz milliója van itthon meg külföldön... nekik nagyjából mindegy, hogy a Brexit milyen lesz... Ők természetesen bátran állnak elő a gondolattal, hogy "akkor legfeljebb nem lesz megállapodás".
Aggódom. Van itt ház, kocsi, gyerek, munka... letelepedtünk... nem szeretnék egy olyan reggelre ébredni, amikor mindezt itt kell hagyni. (mármint nem a gyereket :D )
Fejben, gondolatban, terveket kovácsolok, hogy ha beüt a legrosszabb, akkor is legyen valami megoldásunk.
Nem akarok költözni, de azt sem szeretném megvárni, hogy általános legyen mondjuk a lincshangulat. Mert a brexittel nem oldódtak meg a problémák, és a bevándorlók is itt maradtak... szóval egyértelmű ki a hibás...
Hogy mi fog történni a következő 4 hónapban? Senki nem tudja. Csak egy biztos eddig, hogy az egészségügy nem fog heti 350 milliót kapni...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése