Kissé technikai bejegyzés

Alig alig raktam fel idáig technikai dolgokról információt, most egy kicsit mégis megteszem, de megígérem, hogy nem lesz se száraz se túl érthetetlen.
Mi több, a legkevésbé technikai beállítottságúak is fogják remekül érteni.
Tessék kapaszkodni, indul a digitális oktatás első leckéje
Szóval már egy éve dolgozom a munkahelyemen. Ezalatt az idő alatt már néhány érdekes dologgal szembesültem, például, hogy a titkos vágyálom Apple számítógép nem feltétlenül a szent grál, és bizony - bizony megvannak a maga problémái. 
Erről mindjárt részletesen

A másik, hogy ha a munkatársaid jórésze átlagos, és van köztük egy zseni akkor azzal vagy a legjobb dolgokat lehet megcsinálni, vagy előbb-utóbb konfliktus lesz belőle. Egyelőre a helyén vannak még a dolgok, de ebből vihar lesz (hamarosan?)

Vegyük előre a technikai dolgot. Alma szép, alma jó, de alma lelassul és pont ugyanazokat a megbízhatósági problémákat veti fel mint a nem alma. Nem egy alkalommal futottam bele olyan fagyásba, amit még korábbi windowsos időkben se tapasztaltam. Gondolom mindenki ismeri az érzést, amikor a gépe nem válaszol semmire, lehet rángatni az egeret, nyomkodni a gombokat, a gép meg arra se méltat, hogy nyikkanjon... Ki és bekapcs. Erre néhány jobban elvakult azt mondaná, áhhh... nem létezik. Pedig de. Egy év alatt megtanultam, hogy semmivel nem jobb mint a konkurens gépei, s bár van pár hasznos tulajdonsága, nem kevés probléma is van vele.

Emiatt követtem el nemrég azt a feltétlen pokolra juttató tettet, hogy kivettem a korábbi merevlemezt a gépből, beraktam egy másikat (SSD) és vettem egy Windows8-at. Felraktam rá és remekül megy.
--Persze kipróbáltam az OSX-et is újratelepíteni, és az új telepítés szintén vihargyors lett, de köszönöm szépen, ha csak telepítés után tud gyors lenni, az pont olyan mint a másik... 

A kísérlet amúgy sikerrel zárult, most is a windows fut a gépen.

A baj ezzel csak az, hogy ez egy kicsit több mint félmilliós gép amitől többet várna az ember, mint mondjuk egy 150ezres bármitől. És az aluházon kívűl alig alig ad többet.

Fordítsuk le nem technikai dologra mindezt
Adott két mosógép (jaj) -- az egyik fehér és van rajta egy tekerős programválasztó ára : 100.000 Ft (Windows)
A másik csillog - villog - krómozott, nyomkodós programválasztója van, meg szép kék kijelzője (ára 300.000) (Apple)

A fehér mosógép így működik:
Az esetek 80%-ában a ruhát tisztára mossa, nincs vele gond. Néha kell rá költeni, vízkőmentesítésre, meg van amikor csak úgy leáll a mosással és elárasztja a fürdőszobát. Ugyanakkor akár reszelt szappanal is lehet használni - de nem panaszkodik a tesco gazdaságos mosóporra sem.

A másik már az induláskor zenél, a ruhát alapvetően képes tisztára mosni, de a mosási idő ahogy korosodik a gép egyre hosszabb. Időnként ez is elárasztja a fürdőszobát, de csak drága és ritka mosóporral megy. Vízkövesedik ezis... nemis akárhogy. Szerelőt macerás hozzá találni, az otthoni barkácsolást meg direkt nem tűri.

Komplett nagyjavítás után természetesen mindkettő újra jól használható... 

A lényeg tehát : semmivel nem jobb mint a másik, csak többe kerül... meg zenél. (azt se mindig mostanában)

Amit most csináltam tehát csak annyi, hogy a csillogós krómozott mosógéppe beraktam a fehér mosógép berendezéseit, amitől a csillogós masina ugyan kevésbé csillog, és néhány programot elvesztettem, de most nem szivárog, a mosási idő ultragyors, a ruhák pedig továbbra is a megszokott színeikben pompáznak.
:)

--- ennyit a technikáról ---

A másik kollégával kapcsolatban sajnos már nem tudok ennyire könnyedén felülemelkedni a dolgokon. Román barátommal az a baj, hogy kicsit .... nem is tudom. Talán hozzá van szokva, hogy minden úgy történt eleddig, ahogy ő mondta. Csakhogy ebből lett az az állóvíz amiben ülünk. Nem picit el van maradva azokkal a dolgokkal amiket beígért, hogy decemberre elkészülnek, és még most sincs kész. Amivel haladnunk kell, abban pedig olyan lassan halad, hogy most már hátrláltat. Próbálom ezt nem szóvátenni, meg ha sor kerül rá akkor még néha fel is oldozom, ehhez képest egyre inkább az a benyomásom, hogy mintha nem egy térfélen játszanánk.  Amikor pedig valamivel nem értünk egyet, mert hát miért kéne mindig egyet értenünk, akkor általában sértődötten kivonul a beszélgetésből. 

Ha tévedek valamiben, és utólag rájövök, akkor szoktam neki jelezni, hogy - jogos, én tudtam rosszul, vagy az én ötletem nem lett volna elég hatékony. Ilyenkor azonban mintha kb a falhoz beszélnék. Mintha az lenne az üzenet "Én mondtam, te meg hülye vagy"... 

Amikor párszor megpróbáltam megtudni, hogy mégis miből fakad az ellenérzése, akkor sorra azt kapom, hogy de nem, nincs semmi, csak rosszul aludt... csupa csupa mellébeszélés.

A baj csak az, hogy nem tudok hidat verni ebben a helyzetben, mert még nem volt ilyennel dolgom. Keresem a megoldást, de példaképem (volt főnököm a Sony-nál) - sajnos ebben a helyzetben nem nyújt világos útmutatást, mert amennyire emlékszem annakidején ilyen helyzet nem volt közöttünk sose, azaz nem láttam tőle, hogy, hogyan kezeljem ezt a szituációt. (((Igen sokmindenben próbálom azt tenni amit tőle láttam, ahogy ő irányította a kis csapatunkat anno, bár nekem aktívan is kell programozni, eddig szerintem sikeres voltam a többiekkel))


Meglátjuk ez hovávezet...


Hétvégén sütöttem pogácsát :) jó lett, csak kicsit sótlan -- igazán "Ángolos" :)

---

Anyósomtól meg nyilvánosan elnézést kérek amiért a korával kapcsolatban rossz tréfának tűnő dolgokat mondtam, nem volt szándékomban megbántani, a szituációt utólag elemezve sajnos egészen szerencsétlenül fogalmaztam, de bántó szándék nem volt benne.

---

Jahh... napi örömhír:
Macskáink mostantól úgy döntöttek, hogy a gazdáik életképtelenek, ezért minden este megörvendeztetnek mintket egy - egy megfogott egérrel, cickánnyal, vakonddal(!)... néha többel is... nyilván soványnak nézünk ki... együnk már rendesen... :)

Szóval a helyi rágcsálókra rettenet veszedelem jár mostanság, két magyar macska személyében.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések