Mindeközben a határon túl...
Khm.... eeeeenddúúúúáááj drííím egen... avagy élménybeszámoló az időnek való múlásáról... vala.
Mik is történtek sorban az elmúlt pár napban
Először is ketyeg a felmondási időm, már csak egy hét van hátra. És új korszak kezdődik. De hát ÉN lennék e, ha nem minden a feje tetejéről indulna újra?
Vegyük szépen előre a legizgalmasabbat. Az új cég szerződése. Immáron majd egy hónapja megvolt az interjú, és minden más egyeztetés. Gyorsan közölték is, hogy akkor küldik is a szerződést, hogy legyen időm átolvasni, meg aláírva visszaküldeni. Én pedig vártam szépen. Aztán eltelt egy hét, papír meg sehol. Ügynök kérdezi is, megkaptam e már? Mondom neki, hogy én ugyan nem, esetleg rá tudna e kérdezni, hová küldték? Bár az ajánlatuk megjött, azzal nem volt gond, de a szerződés, valahogy nem ért még ide. Semmi pánik, mondja a fickó, rákérdez. Fél órával később jön, hogy elküldték, de most elküldik _mégegyszer_ és hát elnézést, hogy még nem ért ide. Nem probléma, időnk mint a tenger.
Aztán újabb hét, a papír sehol. Ügynök sehol. Kicsit olyan volt, mintha mindenki eltűnt volna egy alagútban, és még nem értek volna ki a másik végén.
Aztán egy harmadik hét, amikor is a postás hagy nekem üzenetet (kis csinos szürke kártya formájában) - hogy van nekem egy A/4-es méretű levelem, de nem tudja kézbesíteni (mármint normál módon, a postaládába) mert, hogy nincs kifizetve minden.
Ez lesz a szerződés? vagy ez egy valami amit rendeltem kínából és ott nem fizettek ki mindent? Mindenesetre lépjek be a posta oldalára, fizessem be a hiányzó összeget és két nap múlva azonnal kihozzák. Hatszáz forint... Ámen, legyen.
Beléptem, kifizettem, majd két nap múlva meg is jött a cucc. Természetesen a szerződésem. Itt egyszerre voltam mérges, meg röhögtem is a helyzeten mert ugye
a cég ahová megyek dolgozni : alapvetően egy csomagküldő cég (mint például a FedEx, GLS...vagy épp a posta). Tehát adott egy alapvetően "postázásból" élő cég, és nem képesek normálisan felbélyegezni egy szerződést, Hogy az megérkezzen a rendeltetési céljára. Micsoda előjelek :)
Mindenesetre megjött, átnéztem, nincs benne semmi extra ami miatt pánikolni kéne, normális, átlagos itteni munkaszerződés, Most majd aláírom, aztán hétfőn visszaküldöm... :) Portósan! :)
Mikor elmeséltem az ügynöknek, hogy mi történt, ő nem röhögött igazán, hanem kissé fel volt háborodva és közölte, hogy elintézi, hogy visszakapjam a pénzt. Mondtam neki, hogy csak semmi kapkodás, jól van ez így, szerintem vicces... meg már meg sem vagyok lepve.
A munkahelyemen közben igyekszek mindent megcsinálni amit meglehet és amit úgy ézrem, hogy még meg akarok és meg tudok csinálni.
Főnököm meg kapkodja a fejét, hogy te jó isten mi mindent tudok összehozni két hét alatt, pedig még a javát nem is látta. Csak hogy érezzék kinek nem adták meg a magasabb fizetési ajánlatot :)
Tessék leírom, angolságommal is vannak bajok.
Mikor bejelentettem a cégnél, hogy távozok, mármint körbe ment a hivatalos email, hogy szerénységem már csak egy picit lesz, akkor egyik kolléganő a következőt írta:
"I'm gutted you are leaving us...."
Na most, a fenti levél angolul nem beszélőknek sokat nem mond, és van rá egy tippem, hogy esetleg azok sem értik, akik nem ismerik a másodlagos jelentést, de én padlóra kerültem az értetlenségtől, ugyanis a gutted szó
https://translate.google.com/#en/hu/gutted
"kibelezve"
tehát első fordításban (avagy igazi Leiter Jakab üzemmódban)
"Ki vagyok belezve, hogy itthagysz minket"
Nahh, ezen egy darabig pislogtam, majd az internet segítségével megfejtettem, hogy pontosan mit gondolhat a kolléganő, azon kívűl, hogy a belső szerveit elvesztette.
Szóval : extrém módon csalódott / szomorú / mérges
Nahh, ekkor elkezdtem röhögni. Sajnálom, de az első értelmezés egyszerre viccesnek tűnt, főnököm meg megkérdezte, szinte rezignáltan, hogy má' megint mibajom van nekem.
Mutatom neki a kolléganő levelét ... nem érti... nyilván ő tudta mire gondolt a másik... mire mondtam neki, hogy de nem,.. én elsőre a szó elsődleges értelmével fordítottam a dolgot... nahh ekkor kezdett el ő is röhögni... hogy "úristen mennyire betegek vagyunk mi angolok" :)
Ez hamar körbeért a cégen belül, azóta mindenki ezen (rajtam?) röhög :)
Na jó itt az ideje a harmadiknak:
Operaház fantomja.
Megvan, megvan. Őfelsége színházában, szerdán. Szuper darab, immáron harmadjára láttam, és még mindig nagyon tetszik. Ugyanakkor az előadásról nem sokat tudnék mondani, mert volt egy kis apró fennakadás ami már - már izgalmasabb, mint hogy Raul mennyire hihetően adta elő a szerelmest.
Nos tehát, a jegyek megvoltak immáron két hónapja talán, hogy feledésbe ne merüljön még külön emlékeztető is lett beállítva az időpontra. Dehát lehet egy ilyet elfelejteni?
Hát hogy a viharba ne. Jelenet a következő:
(hamár színdarab, tessék)
Első jelent:
Helyszín: hálószoba,
Szereplők: Mi
Szerda reggel: a férj kábán tápászkodik fel, a feleség már félig menetkész.
Férj:
Este kivasalnád az inget ami holnap kell? Ahogy számolom az időt, abban kell dolgozni menni, mert este nem lesz időm hazajönni
Feleség:
Rendben, úgy is néznem kell magamnak is valamit.
Férj ásítva:
Köszönöm.
Második jelenet:
Helyszín: Gardróbszekrény előtt
Szerda este: A férj, nőket megszégyenítő határozatlansággal (avagy nincs egy göncöm amit felvegyek) keresi a megfelelő inget
Férj:
Ez az, ez jó lesz... nem... mégsem...
Feleség (türelmét vesztve)
Jaj, döntsd már el, nem akarok egész éjszaka itt állni ...
Férj:
Jó, jó... ez jó lesz... azt hiszem... vagyis...
Feleség:
Jó hát! Add ide...
Férj (mint aki jólvégezte dolgát) el... az ajtóból visszanéz.:
Ugyanakkor a másik...
Feleség:
Kifelé!
Harmadik jelenet
Helyszín: Nappali
Szerda késő este (11óra)
Feleség:
Ez nem igaz.
Férj:
Hmmm?
Feleség:
Ma volt!
Férj:
Mi?
Feleség:
Figyelsz te egyáltalán? miről beszéltünk?
Férj: (kissé lelassulva)
Hogy mi?
Feleség:
Ma volt az előadás! Nem holnap! Ma!
Férj:
Ezt akkor jól megnéztük...
Függöny.
Így tehát szerda este itt töprengtünk, hogy a jól megvett jegyünket a kiváló helyre, most aztán jól bekeretezhetjük és kirakhatjuk a falra. Aztán pár perc beszélgetés után arra jutottunk, hogy csak azért is megnézzük, ha már egyszer kiválasztottam az inget!
Szerencsénkre volt két szabad hely másnapra, szinte pont ugyanoda ahová eredileg is akartuk, Rövid tétovázás után megvettük a jegyeket újra. Mondtam is, "ez annyira jó előadás volt, hogy mindjárt kétszer nézzük meg!"
Csürtötökön tehát megnéztük az eredetit.
Két apróság csak:
Angol udvariasság:
Mielőtt elértük volna a színházat (nem sok időnk volt) a lehető leggyorsabb élelmezési megoldást kellett megtalálni (igen igen... mekk-tápot kellett venni). Meg is kaptuk elegáns papírszatyorba, aztán trapp a színházba átvenni a jegyeket, ahol az előtérbe belépve szinte azonnal az ablakhoz jutottunk. Jegyek át, amikor egy nagyon kedves hölgy odalép és mérhetetlen mosollyal
"attól félek, hogy a McDonalds sajnos nem jöhet be, igazán sajnálom..."
mindeközben a kezemben lévő papírzacskóra bök :)
Mondtam neki, hogy nem is szeretném, csak a jegyeket vettük át és máris megyünk ki, elnézést :)
Mindenesetre ez az "attól félek (attól tartok)" kifejezés továbbra is jópofa :) A néni félt a mekis kajámtól :)
A másik fele a történetnek, hogy kimentünk, jó hajléktalanokhoz méltóan beálltunk egy kapualljba, megettük a táplálékot, majd kidobtuk a kukába a csomagolást, és irány vissza.
A kapuban pedig magyar úriember engedett be minket, aki persze elsőre nem tudta, hogy mi is magyarok vagyunk de a névtábláján félreérthetetlen magyar név szerepelt.
"Háhá! Jóestét! mindig örülök, ha magyarok jönnek!" és lelkesen rázogatta a kezemet. Nagyon jófej fickónak tűnt :)
Aztán be, székek... illetve...
Egyesek azt gondolják, hogy például a fekete lyuk a világ legnagyobb rejtélye... pedig a fenét... sehol nincs a női mosdókhoz képest. Hogy van az, hogy bemegy 5 nő, a következő félórában kijön 15 nő, olyanok akik az előtt ment be mint akire te vársz, meg olyan is aki utána... aztán még ketten... aztán szünet.. aztán kijön az aki már egyszer kijött... végül kijön akire vársz... aztán pedig megérkezik az aki már kétszer is kijött, és nyakig fel van öltözve, mintha csak most érkezett volna az utcáról... Aztán mire leülsz a székre, az előbbi már ott ül előtted...
Az előadás jó volt, a színház szép (kissé le van harcolva).
No igen... baseball sapkában, melegítőfelsőben, kapucnis pulcsiban, szakadt farmerben és más egyéb falusi diszkóba is ciki felszerelésben érkeztek emberek, hogy kezdtem magam furán érezni. Na meg, hogy előadás közben a közönség (ha! angolok) mint a vizet itták a bort.. (hoztak be pohárban, üvegben...)... meg egyesek a sört... mintha egy kocsmában ültünk volna, olyan szag volt...
Ez fura volt...

Megjegyzések
Megjegyzés küldése