Szent krumpli...

Nos tehát, eljött az ideje beszámolni arról, hogy miként is telt az elmúlt hét az új munkahelyen.
Kínok kínja, fogaknak csikorgatása, mindenféle más jelzők...

Jó, hát annyira talán azért mégsem rossz a dolog, de azért előre sejtem, hogy ez itt nem lesz egy sétagalopp. Dehát már miért is lenne?!


Szóval pénteken elköszöntem a munkatársaimtól, akik megajándékoztak mindenféle szuper ajándékokkal. Kaptam egy csinos kis bőr pénztárcát, egy nagyon jó meleg sálat, és egy szuper kabalafigurát 
Ez itt Dave.

Mondjuk csütörtökön még csináltunk egy ilyet (volt) főnökömmel:


A pénteki buli nem tartott sokáig, elváltunk egymástól, mint ágtól a levél, én pedig hazafelé haladva elgondolkodtam az élet mindenféle komoly gondjain. Például, hogy miért nem megy az autó rendesen alattam. Egy rémálom volt vele felgyorsulni a megfelelő sebességekre. A motor egyenletesen járt, szép volt a hangja, csak komplett erőtlen volt. Mint kiderül majd, kuplung csere... éljen az olcsó angliai autószerelés. :-/

Aztán a hétvége eltelt, hétfőn pedig irány az új munkahely. GPS segít, a forgalom nem. Éppen beérek kilencre. Megérkezésem után egy meglehetősen raktárépület szerű dolog fogad, a jóérzések valahogy nem öntik el lelkemet... bejutni macerás, kaputelefont kell nyomni, ami egy icipicit zajos, ezek miatt:


És ez még egy magasan repülő verzió. Végre bejutok, beírom a nevemet egy könyvbe, majd a HR-s néni sokadik perc után kitalálja, hogy ki is vagyok. Éjjen, Pontosabban... ez így történt:
ÉN:  - X.Y (Ed) bent van e. 
HR: - Nincs
ÉN : - No és Z.W (Nick) ? 
HR: - Ő sincs.
HR: Mi is a neved mégegyszer?
Újra bemutatkozom, mire a hr-es lány arca felderül, remek, mindjárt lehív nekem valakit.
kis telefon, és pár perc múlva megjelenik Ed.

még jó, hogy nincs bent...

Felvisz az emeletre. Közben kiszúrom, hogy mindenhol zselés légfrissítők vannak. Tényleg mindenhol. Illetve megörültem, hogy de jó, akkor nem itt fogok ülni ahová bejutottam, mert jobban hasonlított egy callcenterre mint egy normális irodára, és nehezen találok rosszabb és kevésbé alkalmas helyet fejlesztésre, mint egy szobát ahol 32 ember van összezárva.


Az emeletre felérve megállapítom, hogy szerencsémre nincs 32 ember az irodánkban. Csak 8. dehát ilyen szűken ülni... Két sorban mint az iskolában. Komolyan, ennél jobb elosztás nincs?... valószínű.
Hogy igazán cuki legyen, a főnökeim a hátam mögött ülnek és a monitoromat nézhetik egész nap. 

Szóval milyen a hely? Szűk, fülledt, meleg, poros, zajos. Kaptam szép új számítógépet, ami vadonat új, csak éppen lassú mint egy teknős. Kaptam billentyűzetet is, koszos, ragad, lekopott - itt már menekülni akartam. Aztán megkaptam az egeremet is. Édes istenem... mintha egy virágágyásból húzták volna elő. Közel voltam ahhoz, hogy külsőségek alapján ítélve felálljak és elköszönjek 10 perc után.
De aztán legyőztem az undormat, és rövid bevezető után bekapcsoltam a gépemet és beírogattam a kapott jelszavamat.

Kaptam egy txt fájlt a jelszavaimmal. Amire a főnököm azonnal reagált, hogy hohó! ez így nem maradhat, a jelszavak nincsenek jóhelyen egy ilyen fájlban... használjak MS Word-öt (szövegszerkesztőt)... Biztonság az igen...
Az infrastuktúrás srác meg nézett amikor mint a huzat lecseréltem két jelszavamat valami normálisra meg elővettem egy jelszótároló alkalmazást (ami biztonságos legalább)... 
hogy "ezt minek?" ... te jó isten... 

és tudjátok ez nem azért gáz, mert nem értenek a biztonsághoz, hanem mert... ... na de mindjárt odaérünk...

Megkaptam a hozzáféréseket, és természetesen a nevem megint el volt írva. Mi olyan nehéz a nevemben? de nem, nem sikerült pontosan összerakniuk. 
Aztán letöltöttem a programfájlokat amivel dolgozni kell. Először feltettem a kérdést, hogy ez most komoly? Ki írta ezt a szemetet? Egyszeriben olyan érzésem volt, hogy visszamentünk 20 évet az időben... Főnököm büszkén mondja, hogy ennek a rendszernek ő rakta le az alapjait... mivel? csákánnyal?! Ember, ha egy programozásról szóló könyvet feldarabolsz ollóval, és beszórod egy dobozba a fecniket és véletlenszerüen kiveszel darabokat belőle, már struktúráltabb eredményt kapsz mint ez itt...

Lenyeltem... bár érett bennem a gondolat, hogy na nem...ezt nem... ez hatalmas visszalépés minden értelemben... én nem... nem maradok.

És minél jobban néztem mivel kell dolgoznom, annál jobban érett bennem a gondolat. Pedig nem vagyok az a megfutamodós fajta.

Aztán egyszercsak megjelent a HR-es néni, hogy kitöltessen velem egy papírt mert le kell igazolnia az elmúlt 5 évemet, ugyanis a cég nagyon sokat ad a biztonságra(HAH! jelszavak szövegszerkesztőben..) ... mert hogy a cég csomagszállítással foglalkozik szerte a világba, repülőn és nyilván nem szeretnék, ha terrorista kerülne a soraikba és esetleg egy csinos kis ketyegő levelet tennék egyszercsak a zsákokba.
Szóval minden kéthétnél nagyobb intervallumot leszek szíves összeszedni az elmúlt 5 évben, hol voltam, merre, mikor, kivel.
Anyád.

Az emberi elme zseniális, alig 3 óra alatt kiizzadtam a fejemből mindent és mindenkit, hogy mikor merre jártam. Na jó, Facebook a segítségemre volt.

Papírt leadtam, és ezután körbe lettem vezetve, aztán megmutatták a lehetőségeket, hogy hol lehet enni. Van konyha! Mondjuk itthon nagyobb van. Mondtam már, hogy 60 ember dolgozik ott?
Szűk, sötét és poros. És... persze, ahogy lennie kell, az elmúlt 5 napból háromszor úgy mentem oda, hogy valaki megbeszélést tartott ott... hát nincs itt egy tárgyaló?

Van melegvizes és hidegvizes tartály. Kaptam egy céges bögrét is...amit másnapra lenyúlt valaki. 
(gondolom itt egyesek most már ott tartanak, hogy mennyi mindent ki tudok találni - pedig eddig még semmit nem torzítottam el a valóságból)

Szóval első nap elmentünk a helyi valójában egyetlen ebédelési opciót nyújtó Subway-be (angolul nem beszélőknek egyszerűen csak szábvéj - egy ismert szendvics készítő gyorsétterem hálózat)

a kínálat 27 féle szendvics... röpke fejszámolás után az jön ki, hogy másfél havonta lehet fordulni - ha esetleg valami nem jön be, akkor mondjuk havonta.  (azaz egy hónap alatt körbeérhetek a kínálaton) - időszámítás új módszere : 1 év = 12 "Subway melt" szendvics. :)

Aztán vissza a munkahelyre... majd nap vége, haza. Az utazás csak kicsit tartott tovább mint egy óra. 
Másnap reggel erősen azon gondolkodtam, hogy írok egy levelet előző főnökömnek és megkérdezem nem keresnek e esetleg takarítót, vagy bármit... visszamennék.
Aztán erőt vettem magamon és bementem. Újra megdöbbenés - de aztán bevittem a saját felszereléseimet, fülhallgató, saját tea, cukor, méz, egyéb papírok, tollaim... berendezkedtem.

Aztán nap végére körvonalazódni kezdett, hogy mi a fenét kell nekem itt csinálni. Úgyértem, hogy attól függetlenül, hogy mit várnak tőlem. Ez pedig a komplett reform. Amit tulajdonképpen az előző helyen is végigcsináltunk, csak azzal különbséggel, hogy már "rutinból" azzal a hátránnyal hogy a két másik zseni nélkül akik ottmaradtak az előző helyen.

Ha sikerül, akkor én leszek a hős, a megmentő, a fantasztikus szakértő, aki elhozta a fény és angyalok karát. Ha nemsikerül, akkor még mindig maradok az akit fel akartak venni, szóval akkorát nem hibázhatok. Ennek megfelelően el is költöttem egy kisebb afrikai falu éves költségvetését megfelelő szakkönyvekre.
(itt jegyezném meg, hogy hamarosan erről külön technikai blogot fogok indítani, terveim szerint azt már angolul - hogy hogyan is alakultunk át a csákány - kapa programozási világból egy jólszervezett és ütemezett világba)

Aztán jönnek a pofonok
- kiderül hogy a főnököm, nem a főnököm. azt mondták az interjún, hogy ő a "head of development" (magyul valahogy : a fejlesztési részleg vezetője)
csakhogy tkp nincs fejlesztési részleg. Úgyértem rajtam és rajta kívűl nincs más fejlesztő 
- volt ugyan pár szerződéses bedolgozó... de ezek kikoptak
- főnököm ... izé... kollégám ezt a rendszert akkor kezdte el írni amikor a céghez jött: 10 hónapja. figyelem: a rendszer amit láttam és azt hittem 2 éve foltozgatnak, mindössze 10 hónapos. Tessék átgondolni, mennyire lehet jó fejlesztő.
- az IT vezetők (akik felettünk vannak) - nem értenek az egészhez - csak a felszínt látják. És adhoc döntésekkel rúgnak bele mindenbe ami szerintük éppen most fontos. - nesze neked kiszámítható környezet

Szóval lenni nagy boldogság. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy látom a dolgok jó oldalát és a lehetőséget abban, hogy kipróbáljam mindazt amit az előző helyen tanultam, láttam és csináltam. És ha ez sikerül, akkor igen komoly fegyvertényt rakok az önéletrajzomba és a mostani cégnél elfoglalt pozíciómba.  Szerencse, hogy kollégám abszolút támogatja azt amit felvázoltam neki. És úgy tűnik, hamar átfordulunk abba a szereposztásba, hogy ő fogja az én munkámat támogatni és fog alám dolgozni és nem fordítva.

Szóval kemény dióba vágtam a fejszémet. :)

Rövid hírmozsák:
- vettem egy rollert, a környezettudatosság és a gyaloglás felgyorsítása nevében - ezzel fogok boltba járni :) (melóhelynél kb 2km-re van egy bolt)
- megcsinálták az autót, drágán... de most olyan mintha új lenne 
- voltunk James Bond in Motion kiállításon - a képek itt lesznek alul
- úgy tűnik az új munkahelyen minden pénteken a cég fizeti az ebédet a helyi pub-ban
- az emberek amúgy jófejek a cégnél
- a házvásárlás - lakásépítés apró csúszást szenved el... 

szóval a képek:














Megjegyzések

Népszerű bejegyzések