Három éve az új otthonban - II.

Íme, véget ért a maláj utazás, emúlik február, jön a tavasz, újra nekiesünk a feladatainknak a ház körül.
A garázsban óriási a káosz, és a szagok is valahogy túlságosan is erősek.

Minden évre kitűzünk feladatokat, amiket el kell végezni a házzal kapcsolatban. Ilyen volt a szigetelés és a padló, és 2016ra az első komoly feladat mindjárt a lépcső kicserélése - átépítése valamint az előző év szemetének a feldolgozása - likvidálása.

A kerti faház tele van bezacskózott üveggyapottal. A garázsban egymás hegyén hátán padlólécek, és szőnyegek.





















Akkoriban a gyerek úgy döntött, hogy a tanulás az baromság, és ő ha lehet akkor inkább abbahagyná a sulit. Gondoltam, ez nagyszerű alkalom arra, hogy megmutassam neki, milyen világ vár rá.
Szóval fel is keltettem hajnali ötkor, hogy akkor irány a garázs, lehet dolgozni, takarítani.
A mosolya nem volt őszinte :)

A garázsban hideg volt, és büdös. Bekapcsoltuk a hősugárzót, hogy azért ne fagyjunk oda, ugyanakkor ez a szagon csak rontott. Szét kellett válogatni a fát, és a szőnyeget, a fából ki kellett szedni a szögeket. Az volt a logika, hogy ha rendezett formába öntjük, akkor sokkal kisebb helyen is el fog férni, és könnyebb lesz kidobni a végén.

Reggel öttől, este tízig dolgozunk, majd másnap lévén vasárnap volt, csak hatkor kellett kelni. Kihordutk a fákat, és a szőnyegeket, de te jó ég mit találtunk alatta.

Említettem tegnap, hogy úgy gondoltuk, hogy a macskatáp elvan odakint zsákban. Aztán felfedeztük, hogy hát valami rágcsáló kirágta a zsákot és elhordta a táp felét kb (vagy 4-5 kiló táp eltűnt). A tápot ezután nem tartottuk többet a garázsban, de aztán ennyibe hagytuk a dolgot, a egészen a takarításig.
Ahogy haladtunk mélyebbre a halomban, úgy lett egyre erősebb a szag, és lassanként megtaláltuk az elhordott táp egy jó részét is.

A garázsba, a kialakított szőnyeg és fa labirintusba válogatott minőségű helyi patkányok és egerek költöztek be. Előbbire a megtalált ürülék méretéből következtettem, utóbbira a versenyben (háborúban?) odaveszettek tetemei alapján. A nyavajások behordták a tápot a szőnyeg tekervényeibe, mint raktárba, és szó szerint telisz*rták az egészet. A szag a döglött egerek szagából és a rengeteg rágcsáló vizeletből állt össze.

Nem vagyok különösebben finnyás fajta, legalábbis ami a munkát illeti, de párszor átvillant az agyamon, hogy ez azért jócskán túlmegy azon amit rémálmaimban vártam volna is.

A végeredmény

Két napi munkával azonban megoldottuk a dolgot, és ilyen "csinos" kis formába rendeztük a hulladékot. A következő hétvégén konténerbe pakoltuk és elvitték. Még időben mert jött a lépcsőprojekt.

Bár előtte, mintegy szórakozásképpen, radiátorcserét is csináltunk. A nappaliban lévő 120 centis radiátort lecseréltük egy 160 centisre. A 120ast pedig felraktuk az ebédlőben, ahonnak a szimpla radiátort leszereltük és egy jó évre félretettük.

Szükséges volt ez azért, hogy a lakás hőeloszlását kiegyenlítsük. Mert hát jó az, ha a konyhában nincs túl meleg, de a reggeli 13 fok az mégiscsak a kevésbé vicces kategória.
A radiátorok átszerelése ezt megváltoztatta úgy, hogy a konyhában (ahol nincs fűtés) a 13 helyett 16 fok várt bennünket. 

Folyt. köv. a lépcsőkkel

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések