Dugulás

Nahát ez sem lesz semmi. Pár napja, mit pár napja, amikor még barátom is itt volt velünk, egyik nap asszony közölte, hogy a csatorna kissé el van dugulva és némi víz elárasztotta az udvart. Ó jaj. Kinéztem hát az udvarra, és semmit nem láttam pár vizesebb kavicson kívül. Gondoltam nem olyan komoly a baj, meg különben is ment a mosógép, az meg valahol az istentudja hol ereszti el a vizet.
Aztán hétvégén kiderítettem...

Aki már látott angol házat közelebbről, vagy távolabbról, az tudhatja, hogy az angol építészet remeke és tökéletessége már már a konyhaművészetük tökéletességével vetekszik (figyelem:irónia!)


Az még hagyján, hogy minden ház valamiféle módon egyformán néz ki, és még az is hagyján, hogy gyakorlatilag nincs jobb elképzelésük a ház burkolatáról mint a tégla, de néhány igen remek művészi aprósággal képesek mindezt feldobni.

Kezdjük talán ott, hogy az angolok fogalmam sincs, hogyan élték túl az elmúlt néhány évszázadot, a házak falai vékonyak. 20-25 centi (legfeljebb 30). Ennek remek eredménye, hogy az ingatlan (ahh, szakszavak) hamar melegszik át amikor süt a nap (hmm, idén ez nem volt túl nagy probléma), viszont cserébe hamar hűl át amikor kint hideg van. Alapvetően az egészet képesek megfejelni egy szimpla üveggel mint ablak, (lásd mellékelt kép), tehát semmi légréteg ami szigetelne. Modernebb lakásoknál persze remek műanyag vagy fakeretes szigetelt ablakok vannak (mint nálunk). Egy esetleg két szintes Viktóra korabeli házban a vékony, ám meredek lépcső visz fel a felső szintre (remek szórakozás például leguruláshoz), És (itt jutunk mai témánk lényegéhez) a szennyvízelvezetés a falon kívül történik. Megint csak lásd a képet. Ennek számos előnye van, például ha valami dugulás van a csőben valahol, nem kell a házat szétverni, elég a csövet megbontani, kitakarítani, összerakni és kész. Az. 
Ami a képen nem látszik, hogy a szennycső a végén nem csatlakozik be mindenhol a csatornahálózatba mármint direkt, hanem van egy rácsos, mintegy 40 centi mély luk, aminek az alján bűzzáró kanyarral megtoldva van csatlakozása a szennyvízhálózathoz. Ez idáig rendben is van. Ebből egy kivétel van szinte biztosan, ami a wcből ágazik ki, ott (hál' Istennek) van közvetlen kapcsolat a csövek között, tehát nem lehet feltétlenül hallani ha valaki ... nos... khmmm... szóval azt, hogy placcs-placccs... és nem is áll meg a fentebb említett 40 centis kialakításban. 
Nade a többi. Konyhai szennyvíz... 

Az nem. Az kifolyik a csövön, szépen bele a lukba, majd közlekedőedények fizikájának engedelmeskedve (lásd még hidrosztatikai nyomás), szépen teszi a dolgát... ha... és itt indult a hétvége.
Kinézve az ablakon látom, hogy hatalmas foltban ázott az udvar, gyors számításokkal ( kiterjedés alakja, mérete, és helyzetének pontos felmérése után) rájöttem, hogy a forrás, a kazán alatt(!) kivezetékelt konyhai szennyvízcsőtől ered. Az egész ott indul, hogy a konyhában ami lemegy, némi rizs, morzsa, borsó, tészta... ugye a csőből távozva rápotyog a rácsozatra, azon további fizikai szabályok mentén némi ingatag mozgás után áthalad és belepottyan a fogadó csőbe, majd engedve az áramló víznek, átfordul a bűzzárón, és végül landol a hálózatban, ahonnan már egyenes út visz a szennyvíztelepre, tisztításra, feldolgozásra... 

A gond ott kezdődik, ha valami picit is megakad a rácsozaton. Ott szűkül az áthaladás, lehetővé téve további dolgok elakadását, ezzel láncreakciót létrehozva eldugítva az egész rácsot, és a víz, innentől minden hordalékával az udvaron landol. 

Gondoltam én, elég ha a rácsot letakarítom, és a víz immáron akadálytalanul távozhat újra... ámde ahogy a blogból elgondolható, ennyivel sajnos nem úsztam meg. 
Mondjuk kezdjük az egyszerűbbel. Mivel pontosan nem ismertem a helyi csatorna építési praktikákat, gondoltam kezdem az egyszerűbbel, hiszen azon meg az őszi falevelek vertek tanyát és a fürdővizet is az udvarra öntöttük immár. Leveleket leszedve, ráleltem a rácsra, amelyen ó förtelem gusztustalanságok tömkelege akadt már fent. Ím tehát letakarítottam, majd visszaraktam, innen a feladat egyszerűnek tűnt.

A másik dolog bonyolultabb volt, hiszen említettem volt, hogy a kazán doboza alatt van a csatorna. A talaj és a doboz között 25 centi van, a csatorna a belső sarokban, mintegy 40 centi távolságban van. Tehát adott egy 25x40x60as rés, aminben dolgoznom kell. Az első probléma ott volt, hogy a szennyvíz ott állt a kazán alatt és pfejjj fertelmes bűzt eregetett. Gondoltam, én naív, ha a meglévő vizet átlapátolom a másik csatornába, az ott elfolyik, én pedig hozzáférek végre a rácshoz, letakarítom, és még a kezemet se nagyon piszkítom be. Elkezdtem tehát átmerni a vizet egy talált eszközzel. Majd 15 centi mélyen végre elakadt a cucc valami nyúlós puha kellően gusztustalan dologban. Hurrá, leértem a rácsig. Ekkor már térdelő pózban nyúlkáltam a kazán alá a lukba. 
Az, de a rácsot hogyan vegyem ki? komoly kérdés, tekintve hogy a trutyi rajta igen vastagnak tűnik. Arra gondoltam, fogok egy zacskót, a kezemre kapom, belenyúlok kiveszem a rácsot, pikk pakk... ééés még mindig megúszom kvázi tiszta kézzel. A szag ekkor már jócskán disznótrágyára emlékeztett ami körülvett. Zacskó fel, kiléptem az udvarra vissza, és látom, hogy a másik, fürdőszobai csőből jön a víz (felettünk lakó mossa a kezét, vagy fürdik)... és a víz megint az udvaron van... node... az előbb takarítottam le, és mertem bele mintegy három liter moslékos vizet... mééér... jó, akkor kezdjük ezzel, ez egyszerűbb. Rács le, a víz pedig színig áll... fogtam egy hosszabb csavarhúzót és ledugtam és kb 15 ceni mélyen elakadt.. valami puhábba mint reméltem... zacskó a kézen, le is nyúltam. Föld, kavics, levelek, az előbb átmert trágya... remek. El van dugulva az egész... Tehát elkezdtem feltörni az ott lévő dolgokat, és kimeregetni kézzel a zacskó védelmében... ami persze már a második belenyúlásnál alámerült, meg kiszakadt, így tehát nettó a moslékban nyúlkáltam... végül huszonötcentivel mélyebben és egy órával később, végre elértem a cső alját, ahol a beton elkanyarodik a bűzzáró részhez, és végre a hajlatból szedtem ki mindent ami az évek során odatapadt... az arcom kb 15 centire volt a kilapátolt gusztustalanságoktól, de ez még a jobbik volt. Végül a csatorna tisztán és vidáman engedte át az azóta is többször érkezett vizet. Hurrá!... vissza a kazán alá. 

A kezem ekkor már rendesen szaglott, sárgállott - szürkéllett de a java eztán jött. Az előbbiből tanulva, miután sikerült a rácsról lefejteni a kb 8 centi vastag szürke, konkrétan bomló masszát, és kiemelni a rácsot, mintegy próbaképpen ledugtam a csavarhúzót, ami gyakorlatilag ott a helyszínen elakadt.. bár nem úgy mint az előbb, szépen belesüppedt a trágyába és halkan süllyedt. Mint a mocsárban. Kihúztam és elkezdtem kimerni ami ott várt. A lényeg a lényeg, a végén már gyakorlatilag a földön feküdtem, könyékig jártam a csatornában és a ganéban, mire végre a víz elindult lefelé. 

Több évnyi (szerintem) élő mozgó oszladozó masszán dolgoztam át magam. Mire végeztem, a kezem olyan szagú volt, mintha ... nem is tudom... mintha egy csatornában nyúlkáltam volna... dehát azt tettem... aztán végül bejöttem a lakásba és minden fellelhető vegyszert a kezem alá vettem, a domsetost, mosogatószert és még ami kéznél volt, hogy a kezemen lévő szürke zsíros, masszát valahogy lemossam. Hiszitek vagy sem, gyakorlatilag a harmadik Domestos - mosogatószeres átmosás után kezdett a szag eltűnni, meg a szürkeség a bőrömről. 

De legalább most már szépen lemegy a víz. A rácsokat letakarítottam, lemostam, visszaraktam, és boldogság. 

Összmunkaidő: kb 3-3.5 óra. 

Egyem a zúzájukat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések