Vendégünk van - Harmadik rész

De mielőtt belevágnánk a mostani vendégünk ismertetésébe, had említsek meg pár apróságot még. Mondjuk kezdjük azzal, hogy amíg itt volt barátom, az egyik bevásárláskor megakadt a szemem egy csomag gesztenyén. No és amíg az asszony a fogával rohangált szombaton, addig én úgy döntöttem, hogy megsütöm.

Szóval kihaladván a konyhába, előkotortam a gesztenyéket és ... arra emlékeztem, ha a gesztenyét meg akarjuk sütni, ahhoz sütő, meg tepsi kell... ja meg gesztenye. Valahonnan rémlett, hogy érdemes némi alufóliát rakni alá, tehát ez is megvan... majd lelkesen beledobáltam a gesztenyéket a tepsibe és ... kész.


Ekkor jött az, hogy jóbarátom felütötte az internetet, hogy meglássuk, mégis hogyan is készül a sült-gesztenye. 
A talált internetes "recept" azzal indít, hogy, hogy nem egy bonyolult dolog (elnézve a tepsit, a gesztenyét tényleg nem tűnik atomfizikusi diplomához kötött feladatnak)... a recept így folytatja: mégis sokan félnek tőle (na én nem)... Tehát érdemes mégis megnézni, hogyan is készül a jó gesztenye. 
Amíg barátom e sorokat olvasta, addig én beraktam a tepsit a sütőbe... 

"A gesztenyét néhány órára, vagy éjszakára áztassuk vízbe" ... 
Aham... Mondjuk ez kimaradt...
"Úgy könnyebb bevágni a tetejét..."

akkor tehát a tepsi vissza, gesztenyék kiszedegetése... és vagdalás...

"keresztbe"

... akkor amit eddig bevágtam vissza, keresztirányú metszést is ejtünk, majd folytatjuk, immár két metszéssel...

"Ha ez megvan, spricceljük le kis vízzel..."
Fél deci elég lesz alá?

"És tegyük be, előmelegített sütőbe"

...

Öntöttem rá tehát  még egy fél deci vizet, beraktam a hideg sütőbe, és bekapcsoltam...

Olyan kb 30-40 perc után miután elfőtte a levét (édes istenem...)... megnéztük mi van vele. A gesztenye bevágások szélei szépen kunkorodtak, de valahogy nem volt az igazi... szóval kapott még egy deci vizet, és még egy óra sülést.

Ezután már remek illata és formája volt, de vagy az egy óra volt sok, vagy a víz kevés, mert picit túl sült, és garantáltan már csak komoly ropogtatással lehetett "élvezni" a gasztronómia eme pompázatos remekét...

Ezután mondtam jóbarátomnak, hogy akkor most megsütjük a tököt is :) amit vettünk. Nem volt bennem bizodalma, tehát a tök nem sült meg, hanem pár nappal később este mégis megsütöttem, és mire jött a kedves vendég, meg is sült. Elmondhatom, hogy ez viszont sikerült :)

Szóval kedden este megérkezett az asszony volt kollégája és barátja. Mármint barátnője nah. Este asszony kiment elé a szokásos találkozási pontra, elkalauzolta hozzánk. A dologhoz hozzátartozik, hogy megrendeltük (immáron másodszor) neten a kaját, megkértük leendő vendégünket is, hogy adja hozzá amit szeretne, mert éppen valamifajta fogyókúrában van, emiatt biza nem ehet meg mindet... tehát a zsíros, vastag hamburgerhús neki nem lesz jó... tehát hozzáadta amit szeretett volna, és mire a ő befutott, addigra a kaja is megérkezett.


Szóval befutott, asszony elkísérte tehát, beszélgettünk egy kicsinykét, meg ettünk, aztán még beszéltünk, végül én éjfél előtt elvonultam aludni, tekintve, nekem másnap munka ... asszonynak volt még extra szabija, amit direkt erre az időre tartogatott, tehát, ő itthon maradt. Aztán másnap ők elcsavarogtak a városban, körülnéztek mindent amit tudtak, aztán hasonló volt tegnap is, este meging beszélgetés, meg megnéztek egy filmet ... de persze megint keverem, filmet tegnap előtt néztek. 

Ma pedig már asszony is ment dolgozni, tehát ma azokkal volt kénytelen kedves vendégünk tölteni az idejét akikkel eredetileg is érkezett :)

Holnap (azt hiszem) asszonnyal közös vásárlási délelőttöt tartanak (inkább remélem), estére valami zenés, vacsorás helyre vagyunk hivatalosak, meg meg kellene nézni valami időszaki tűzijátékot. Tekintve, hogy november ötödikén van az angol örömünnep, (igen, igen, köszönöm), mely szerint egy ember megpróbálta felrobbantani a Lordok Házát. Miután ez nem sikerült neki, emiatt 1) a király túlélte a meghiúsult merényletet, 2) őt magát (meg az összeesküvésben egyéb résztvevőket) kivégezték.
így eme napon (vagy az azt megelőző vagy követő hétvégén) hatalmas tűzijátékokat csapnak, meg bábukat égetnek, ünnepelnek... 

http://en.wikipedia.org/wiki/Guy_Fawkes_Day

szóval semmi köze a híres neves ötödikei névnaphoz.

Holnap pedig - tekintve a hatalmas tolongást - újra billentyűt ragadok, és elmesélem milyen lett az este meg a többi... és a James Bond film...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések