Ha Te is jönnél - 3. (befejező) rész

Most már dolgozunk, van hol laknunk, igazodtunk a felépített világhoz. Megtanultuk a bürokrácia hiányát, a tömegközlekedést. De még semmit nem tudnk az emberekről.

És hát van mit tudni róluk. London a világ egyik legnagyobb olvasztótégelye. Itt aztán tényleg keresni kell a nemzetiséget ami nincs. És nem lesz egyszerű feladat. Szomáliai, arab, török, lengyel, magyar, román, ukrán... de van itt francia, német, spanyol, indiai, olasz, portugál, orosz... 

És ez csak a nemzetiségi kérdés. Tovább keveri a dolgot a vallás, a gazdasági helyzet... tehát a legszegényebb kínaitól, az aranyszínű merciben ülő, talpig elfüggönyzött fene tudja milyen nemzetiségű emberig minden akad.

Ahogy az első részben már kitértünk rá - pár mondat erejéig - a tömegközlekedésen lehet lemérni egyes emberek viselkedését talán a legközvetlenebb módon. 
Sokan - nagyon sokan feldobálják a lábukat az ülésekre, buszon, metrón, vonaton. Eldobálják, elhagyják a korábban fogyasztott étel - ital csomagolását, dobozát. 
Hangosan hallgatnak zenét - és ezt nem úgy, pontosabban, nem csak úgy, hogy akkora hangerővel szól, hogy a fülhallgatóját még öt sorral arrébb is lehet hallani, hanem egyszerűen a telefon (vagy akármi) eszköznek a hangszóróját használják. 
Hangosan vihorásznak, ordítoznak egymással - bár ez főleg a fiatalokra jellemző.
Térítenek a metrón, buszon, az utcán. Hangosan teli torokból. Ezt már inkább felnőttek szokták.

Van köztük igencsak szagos. Nem kérem, az nem baj, ha valakinek más a testszaga, hanem a hosszú talán napok óta nem fürdés amire most gondoltam.

Vannak akik éppen csak meg nem dugják egymást a metrón. Komoly. 

Az emberek pedig elfordítják a fejüket, becsukják a fülüket, szemüket, de senki nem szólal meg. Olvastam egy másik blogban, az emberek itt toleránsak, és senkit nem zavar, ha két ember látványosan szereti egymást, vagy épp, hogy óbégatnak... Dehogynem zavarja őket, csak meg kell nézni azt, ahogy elfordulnak, ahogy feszülnek belül például amikor valaki óbégat. Nem szólnak, tűrnek, magukban fortyognak, félnek?, és már annyira beléjük ivódott, hogy mindenkinek "teret kell engedni", hogy inkább a maguk terét is feladják. 

Vannak azonban az ellentáborban is, akik meg elveszik a mások terét, például szintén a tömegközlekedésnél. Magam is futottam már bele öregasszonyba, aki inkább megölt volna, hogy az ajtót elérje, mintsem várjon 4 másodpercet, hogy elforduljak előle, és leszálljak, hogy ő elférjen. Sőt fel volt háborodva, amikor nem voltam hajlandó engedni a taszajtásnak és nem nyomtam az ajtóhoz a másik utast. Szintén van olyan, aki úgy olvassa az újságot, akár ülve, akár állva, hogy neki márpedig a másfél négyzetméter alapterület jár, nem számít, hogy a mellette ülőt nyomja fel az üvegvre, vagy álltában a másik ember tarkójába nyomja bele az öklét.

Persze továbbra is bőséggel fel lehet fedezni az udvariasságot, az előzékenységet, és ha valaki elfogadja, akkor köszönetet is mondanak. Néhány esetben a fiatalok is képesek megdöbbentően udvariasak lenni, ahogy a fentebbi példák a kirívóak, addig a fiataloknál is inkább a "nem udvarias" címke az amit kiérdemelnek.

Ugyanakkor, az is létezik ami otthon. Vannak akik például felszállnak a buszra, egy pontig hajlandóak beljebb menni, majd ott tábortvernek, és ha a világ kifordul a tengelyéből, akkor sem lép egy tapodtat sem beljebb. A fél busz tehát üres, az ajtónál meg egymás lábán állnak a népek.
Akárcsak otthon, itt is jellemző, különösen reggel, hogy a metróra felszálló emberhad, egyszerűen nem ad utat a leszállni akaróknak.

Hogy ne tűnjön azért sötétebbenek a balkánnál:
Az átlag angol... még pontosabban, az átlag angliában élő felnőtt egyedek, színtől, nemtől és minden egyébtől függetlenül: Kedvesek és udvariasak. Ha véletlen rálépsz a lábára, elnézést kér, hogy útban volt és mosolyog. Ha rálép a lábadra, elnézést kér, hogy figyelmetlen volt és megáll és a szemedbe néz, és nem csak a metró végéből dünnyög valamit. Amiket fent felsoroltam, azok amiket extrém eseteket megfigyeltem. 
A gyerekek jobbára csak hangosak, de ez normális, általában tudnak viselkedni. A kiskamaszok vagy a késő tinédzserek azok akik egymás előtt próbálnak még menőbbnek tűnni.
Szóval senki ne gondolja, hogy egy utazás a metróval az olyan, mint egy csillével ereszkedni Lucifer birodalmába. :)

Az Egészségügy
No ez egy macerás kérdés. Két dolgot kell mindenképpen leszögezni, és jól a fejbe vésni.
Elsőként, hogy ez nagyon nem olyan mint otthon
Dokinál regisztálni kell, lehetőleg még az előtt, hogy valami komoly kórság miatt kellene nála megjelenni. 
Asszony pár hete elkapta tőlem azt a remek kis náthát amivel én is csak szédelegve jártam dolgozni. Őt ledöntötte a lábáról, és vagy négy napig nem bírt feltápászkodni. ((ekkor derült ki, hogy remek húslevest is tudok főzni)) - No, otthon ilyenkor mi a teendő?
1) felhívjuk a munkahelyet
2) felhívjuk a dokit, és ha jó fej, akkor megengedi, hogy otthon tespedjünk, és csak akkor menjünk, ha már bírunk, de cserébe már felvett táppénzre, vagy ha nem jó fej, akkor le kell hozzá vonszolni kínkeservvel magunkat
2a) elkezdjük szedni amit a doki mond, ha recept kell, akkor ugye a doki felkeresése elkerülhetetlen
3) ha jobban vagyunk, kontrollra menni
4) rózsaszín papírkával meglátogatni a HR-t vagy titkárnőt, vagy akit éppen odarendeltek.

Ellenben itt
1) felhívjuk a munkahelyet
2) felhívjuk azt a telefonszámot ahol a munkahely "bérel" szakképzett ápolókat
3) azok telefonon kifaggatnak minket
3a) ha ajánlanak valamit akkor beszedjük - jobbára megvehető recept nélkül
4) megállapodunk egy másik hívásban amikorra már elvileg jobban kellene lennünk
5) megyünk dolgozni, és jelezzük a fenti csapatnak, hogy élünk - virulunk
Kiegészítés
a) ha komoly a baj, akkor irány a doki - vagy vész esetén már a kórház
b)Hogy mit kapunk a betegszabi alatt, az igencsak - már megint - a munkahelytől függ - a kötelező rész, nevetségesen alacsony. (szóval semmi 50-60-75%)

A másik ami nagyon fontos, az pedig az ár és színvonal kérdése. Ne feledjük, hogy otthon tetemes TB-t fizetünk a bérünkből, itt pedig jóval alacsonyabb az adóterhelés. Bár van 3 kulcs (0,20,40), van egy viszonylag széles alsó réteg ami adómentes.a felső sáv pedig valahol 41.000 éves bruttónál lép a képbe.
Így viszont, arányaiban kevesebb jut az egészségügyre, a közös kalapból, így aztán lehet fizetni. Mert persze van amit fizet az állam, de ne tápláljunk vérmes reményeket. A színvonal pedig... nos, rizikósnak nevezném. Sok féle nemzetiségű embertől hallottam, hogy az orvosok (akik TB-re dolgoznak), nos legalábbis nem a legjobbak... Talán ezért is van az, hogy vagy mindenki magánredelésre jár, tehát fizet, vagy ahogy sok magyar teszi, hazamegy. Olcsóbb és esetenként jobb ellátásért.

A fogászatot már említettem, drága. pár éve 2000 font alatt nem volt például fogbeültetés. Emiatt hatalmas fogászati turizmus ment innen, például magyarországra. Aztát fordult kicsit a dolog, és sok külföldi orvos jött ide, például sok magyar, és leszorították az árakat. Ma már nem ritkán lehet találni 1000 font körüli fogbeültetést. Még mindig drága, és még mindig megéri esetleg hazautazni egy komolyabb beavatkozás miatt.

Az egészségügyi kérdésben, azon kívűl, hogy az asszony beteg volt, illetve a fogászatos kérdésen túl nincs egyéb tapasztalatom. A fentebbi információkat, kollégáktól hallottam. Nekik már több idejük volt háziorvost, vagy épp kórházat felkeresni, és a negatív tapasztalatokat begyűjteni. Így tehát a fenti kérdést természetesen tessék valamiféle kétkedéssel fogadni. (leszámítva a táppénz mértékét, mert az fix, illetve, hogy az asszony esetében nem értették, náthával miért menne orvoshoz, és hogy mit akar mindenféle igazolásokkal) - telefonon kifaggatták, jóváhagyták, hogy beteg, meghagyták, hogy három nap múlva telefonáljon, addig feküdjön és szedje amit javasoltak, meg igyon sokat.


Lakások, ingatlanok
Tégla, tégla, tégla, tégla. Nekem tetszik, szeretem. A falak azonban vékonyak. Ha emeletes házban élünk, akkor jobb ha hozzászokunk a gondolathoz, hogy a szomszédot lehet hallani, ha kicsit is megemeli a hangját. Ha felettünk laknak, akkor lehet hallani amikor pakol, porszívóz, vagy épp a kutya végigfut a padlón.
A falak vékonyságával érekzik a másik "előny". A fűtési mizéria. 
Sok lakásban nincs rendes fűtési megoldás, mondván, az angol tél nem hideg. Emiatt csak valami elektromos fűtést eszkábáltak be, vagy hőtárolós megoldást. Ha a kettőt végül összeadjuk, a vékony falakat, és a gyenge fűtési teljesítményt, akkor hamar rájöhetünk, hogy sok lakás bizony hűvös... ha nem egyenesen hideg.
Nyáron pedig, mert az angol nyár nem meleg, amikor viszont az, akkor vihargyorsan átmelegszenek a falak és a teljes lakás.
Ablakok. Tessék kapaszodni. A dupla üvegezés az nem olyan régen kezdett el hódítani. A régebbi ablakok, szépek, ahogy Mr. Bean lakásában is látjuk, de mindössze egy réteg üveg és kész. Nincs ám olyan, mint otthon, hogy az ablak 2x2 ablakszárnyból áll, ugye köztük a légréteg... tudjátok, ahová a szivacsot, meg egyéb szigeteléseket lehet berakosgani... fenét. Egy egyszerű réteg. És hogy igazán értékelhessük, a sok - sok éves ablakok elvetemedve próbálják kizárni a levegőt, több-kevesebb sikerrel... azaz simán lehet, hogy az ablak és az ablaktok között fütyülve jár a szél.

Ez a lakás szerencsés, mert itt gáz-központi fűtés van (kombi cirkó), radiátorokkal, és kétrétegű ablakokkal.

No persze ez sem volt tökéletes. A kazánnak a ki és bekapcsolásához, és a fűtés beszabályzásához, hátra ki kell menni az udvarra. Persze amolyan időzítős dolgot lehetett rajta állítani, hogy mondjuk kapcsoljon be félóránként 15 percre... de ha kint 12 fok van akkor az sok, ha meg -2 akkor meg nem elég.
szóval ha esik, ha fúj, ki kellett menni és újra és újra gondolni a fűtés ki és bekapcsolási logikáját.
Szobai termosztát? - jaj, milyen butaság már... hát az angol tél nem hideg... 
fenét nem.
Néztünk is a neten többféle termosztátot, kábellel, nem kábellel... de az árak ebben az esetben rácáfoltak a tapasztalatra. Az otthon 15ezer forintba kerülő rádiós termosztát, itt 100 font felett indult. Volt ugyan olcsóbb is, de annak a kritikája rendszeresen az volt, hogy nem működik, vagy épp rendszeresen elveszti a kapcsolatot. 

Tehát otthonról szereztük be a már korábbról is ismert márkát. Felszereltem, és azóta a fűtés okosan kezelhető.

Ami talán szokatlan lehet, hogy a nappaliban nincs szekrénysor. Max egy komód, vagy kettő, esetleg polc, de az is inkább könyvespolc. Van szép nagy kanapé, meg nagy kényelmes fotel, a kandalló, tévé... de az amit bármelyikünk nappalijában, vagy ha a miénkben nem is, de a szüleinknél biztosan láthatunk, nos az itt nincs.

Most már nem maradt más hátra mint az olyan apróságok, hogy igen az angolok tejjel isszák a teát, igen macerás a pickwick gyümölcsvarázs típusú teáinak beszerzése. Pislognak rád, ha citromlevet raksz a teába. Fekete teát lehet 80-150-240 illetve 500as kiszerelésben kapni. 20 filteres doboz? ne is keressük, illetve hasonlót lehet keresni, de ne számítsunk túl sok találatra.
Apropó tea. Asszony egyik céges összejövetelen jegesteát ivott. Többen nem értették, majd amikor elmondta, hogy mi az, akkor az egyik kolléga(nő) nagyot bólintva megemlítette, hogy egyszer már ő is ivott olyat! És begyűjtötte a többiek elképedt nagyrabecsülését... ő már micsoda Pionír!

Jaj! majdnem elfelejtettem
Életbevágóan fontos. Az úttesten a gyalogos háromféle képpen juthat át. 
1) szabálytalankodik - nincs elsőbbsége, örüljön ha nem ütik el
2) használja a kijelölt zebra nélküli átkelőhelyet - nincs elsőbbsége, ki kell várni amikor elég biztonságos az átkeléshez
3) használja a zebrás átkelőhelyet. Elsőbbsége van, már akkor megállnak amikor az ember ráfordul a járdaszegélyre. 
3+1) vannak lámpás gyalogátkelők, ezek jobbára gombmenyomás után az autósnak pirosat fog mutatni rövid időn belül, a gyalogosnak zöldet, de ebben az esetben ugye a lámpa biztosítja az elsőbbséget.



Nos, ezek azok amiket jó tudni, mielőtt az ember belevág a nagy kalandba. A legfontosabb utazáshoz és "túléléshez" szükséges infókat az első rész tartalmazza, a másik kettő pedig általánosan használható morzsákat. Mindenki úgyis felfedezi a spanyolviaszt, megtalálja a neki fontos információkat, amiket a legalaposabb gyűjtögetés mellett sem tudnék esetleg leírni. Pláne nem a blog keretein belül. Egészen simán lehetne akár egy könyvet is írni erről a dologról.

A többit pedig úgyis látni kell, látni a zöldebbnél zöldebb mezőket, a szép piros emeletes buszokat, a lenyűgöző kisvárosokat, a csendes vidéket, a mindig hemzsegő belvárost. A kastélyokat, várakat, parkokat, tereket. 

Tessék, csak tessék - Anglia Téged is befogad!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések