Ha Te is jönnél...
Ahogy tegnap említettem, minden ilyen külföldre költözéses blog életében eljön a pillanat, hogy elkezd jótanácsokat osztogatni vagy épp rémtörténeket mesélni.
Tegnap megígértem, hogy jómagam is megteszem ezt a már-már hagyománynak számító lépést.
Tehát: Mit kell tudni, és mivel fogsz szembesülni, ha Angliába, azon belül pedig Londonba költöznél?
Először is, fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy London, vagy valami más városba szándékozol jönni. Ez sok esetben az árakban, más esetben a fizetésekben is megmutatkozik.
Kezdjük azonban azzal, hogy általában véve mit kell tenned ha Anglia a cél.
Kezdjük az első három legfontosabb dologgal
1) Erős elhatározás és kitartás kell hozzá
2) Beszélni kell legalább egy kicsit angolul
3) kell némi tartalék pénz a kezdeti költségekre
Az első nem nagyon szorul kifejtésre, de fontos. Ha a lelkesedés az első két hétben elfogy, akkor a történet hamar a visszautazásról kezd majd szólni.(vagy az el sem indulásról)
A másodiknál sem kell sokat magyarázni, hiszen ha az ember nulla vagy ehhez közeli angoltudással jön ki, akkor rá lesz szorulva másokra, esetleg könnyen olyan helyzetben találhatja magát, ahol átverik, lehúzzák, és még a legalapvetőbb dolgokat is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja elintézni.
Ugyanakkor, rettentően sok helyen olvastam, olvastuk, hogy a felsőfokú nyelvvizsga is kevés, és hogy mennyire nem elég semmire.
Ez az első dolog amit cáfolnom kell. Alap, nyelvtanilag nem tökéletes angollal már lehet valamennyire boldogulni. Egy számlát megnyitni már ennyivel is lehetséges, a bolti bevásárlás sem okozhat gondot. Az emberek türelmesek idekint. Annyi helyről érkeznek emberek ide, olyan vegyes angoltudással, hogy egy gyenge angollal érkező magyar alig - alig van rosszabb helyzetben.
Természetesen tény, ha valaki a Hiltonban szeretne recepciós lenni, vagy éppen élete vágya, hogy ügyfélkapcsolati munkatárs legyen, esetleg értékesíetni szeretne, akkor bizony kell a magas szintű tudás.
Nyilván nem kell sokat boncolgatni, hogy egy értékesítő akadozó, darabos nyelvismerettel nem sok mindent fog eladni... "You buy... This! This is .. ööö... good... you... prince... izé.. price cheap..."
A kint töltött idővel az angol javulni fog, a szavak ragadnak. Az egyetlen feladat, hogy használni kell ami van.
Pénz: No igen, egyáltalán nem árt ha nem üres zsebbel érekezik valaki. Ugyancsak mások jóindulatára szorul az, akinek nincs egy vasa sem. A lakhatás Londonban és környékén, magyar fizetésekhez mérten drága. És az ember sokáig hajlamos átszámolni mindent forintra. Lehet szobát bérelni persze 70 fontért is (hetente), de akkor lehet osztozni sok sok másik emberrel, közös lesz a hűtő, valószínűleg az ételed is, a fürdő, valószínűleg a tusfürdőd is... Ha éppen még neked jut belőle. Jobb szobákat, jobb helyeken ennek a duplájáért adják, de a háromszorosa sem elképzelhetetlen.
Sok helyen(szinte mindig) előre kérnek akár kétheti, akár egyhavi kauciót.
Zónától függően az utazás is drágulhat. olvastunk történetet, akik egy hátizsákkal megcsinálták a szerencséjüket, és olyanokat is akik milliós keretet számoltak fel mire valami pozitív történt.
Ugyanakkor 1000 font körül már lehet próbálkozni.
Természetesen megy kevesebből is, azonban tessék mindig kétkedni, ha valaki jó szállást ígér 50 fontért.
No vegyük kicsit feszesebbre a dolgot
- A megérkezést már jó úgy szervezni, hogy a lakhatás meglegyen és ne egy buszállomás legyen első szállásunk.
Szállást a gumtree.co.uk-n lehet találni, de tessék vigyázni, leselkednek a csalók, akik csak pénzt akarnak. Mi ott találtuk az első szobánkat is, illetve ezt a lakást is.
- Miután a városban van az ember, jó ha első útja egy metróállomásra vezet, ahol vehet egy Oyster kártyát. A helyi utazás alapköve. Ha valaki nagyon tudja, hogy melyik zónában fog közlekedni, akár bérletet is vehet, de javaslatom, hogy inkább pay-as-you-go nevű megoldással töltsön fel, kezdésnek 20 fontot.
A tömegközlekedésben busz és metró vesz részt. A busz egységáras, 1.40be kerül (a buszjegy), a metrón pedig zónaátlépésekkel 4fontba is kerülhet egy út. (sőt többe)
Ami jó, létezik egy napi felső limit, buszon 4.40 a napi, metrón akár 21 is lehet. (csúcsidős utazással, sok sok zónával). (csúcsidőn kívűl 15)
A metró bérlet előnye, hogy a buszokon nem kell fizetni, azaz a legolcsóbb bérlettel a teljes londoni buszhálózat használható... minden további költség nélkül
- Szükség van még egy angol telefonszámra. Ezt, szemben a magyar gyakorlattal, viszonylag gyorsan meg lehet oldani. Be lehet sétálni egy kisboltba, és venni egyet. O2, 3, Tmobile, Vodafone, Lyca... SIMkártyát. Ezt is érdemes pay as you goval kérni, mondjuk 10 fonttal. Nincs szerződéskötés, nem kérik el a személyit, senki nem viszi el a papírjainkat lefénymásolni, és nem tart félóráig. No igen. a SIM kártya (majdnem) mindig ingyenes. Tehát a 10 fontért vett kártyán, 10 font lebeszélhető keret jelenik meg.
Minden tarifát nem ismerek, sőt, csak az O2-t, de itt a következő van
a feltöltés után valamennyi O2 számot ingyen lehet hívni egy hónapig
a feltöltés utáni következő feltöltéskor, az előző feltöltés 10%át jóváírják (ajándék), ha az 30 napon belül történik
Rettentően olcsón lehet magyarországra telefonálni. 2 penny (7 forint) percenként magyar vezetékest hívsz, és 7 penny (25 forint) percenként ha magyar mobilt. Senki! ismétlem senki nem kövesse el azt a hibát, hogy a magyar számával akar innen hazatelefonálgatni hosszasan. Se röviden...
Mai adat a Telenor weblapjáról
- Hívásfogadás: 29,30 Ft/perc, híváskezdeményezés: 106 Ft/perc
- SMS-küldés: 33 Ft/db
Azért nagyon nem mindegy, hogy 25 forint e vagy 106. Ha meggondolatlanul ragaszkodunk a magyar telefonszámról történő csacsogáshoz, akkor könnyen több tízezer forintnyi számlát rakhatunk össze, tehát mégegyszer mondom: NE.
Az angol telefonszám már csak azért is fontos, mert ha állásunk még nincs, az állásközvetítő ügynökök sokkal hamarabb fognak felhívni egy angol telefonszámot, mint egy magyart. Ezt is megteszik ugyan, engem is hívtak, asszonyt is, de akkor sem hazudnék, ha azt mondanám, hogy ötöd annyi telefonhívást sem kaptunk, mint az angol számmal.
Ha eddig eljutottunk, akkor az álláskereséshez már minden adott. Szakmánktól függ ugyan, de eddigi tapasztalataim alapján a munkaközvetítő weboldalak naprakészek, frissek és használhatóak. (http://www.monster.co.uk/, http://www.cwjobs.co.uk (ez csak informatikusoknak), http://www.reed.co.uk, http://www.jobserve.com)
Mindegyik oldal más más céget takar, és ha van is kevéske átfedés, rengeteg létező állásra keresnek embert.
Regisztráljunk, töltsük fel az önéletrajzot és... hajrá.
A következő lépés az NI szám beszerzése. Sokan pánikolnak ettől, és sokak nem kapják meg első fizetésüket mert nincs még meg. Fel kell hívni a jobcentert, és időpontot kérni náluk interjúra NI számért. Ha forgalmas környékre érkeztünk, akkor valószínűleg hetekre előre minden időpont foglalt, ugyanakkor ne hagyjuk magunkat lerázni. Nekünk aztán van időnk, kérdezzük meg, hogy másik irodában esetleg akad e szabad időpont. Természetesen lesz. Valószínűleg a világ másik végén(de még mindig London :) ), egy olyan környéken, ahol este semmi szín alatt nem mutatkoznánk páncél és nehézfegyverzet nélkül :))), de heuréka, az NI számunk már is alakul.
Ha megvan az időpont, akkor egyelőre minden más feladatunk véget ért, itt az ideje energiát fektetni az álláskeresésbe, mert bár regisztráltunk, és kaptunk is talán pár hívást... nos, valószínűleg nem lesznek elégedettek az önéletrajzunkkal, mi több a hívások száma is csökkenni fog.
Az első hiba amit nem szabad elkövetni, hogy kiválasztunk egy oldalt és csak ott keresgélünk. Sokan gondolhatnák, hogy elég regisztálni egynél, hiszen ott is sok állás van, és regisztráció meg önéletrajz feltöltése után lehet várni és egyszercsak beindul a dolog.
Valószínűleg akár igaz is lehet, de lassabban. Megszerzett információ alapján kiderült, hogy általában a frissen feltöltött önéletrajzokkal foglalkoznak a legtöbbet. Így tehát a feladat a következő:
Minden(!) reggel törölni kell az aktuális önéletrajzot és feltölteni újra. - Reggel kilenc előtt! Nem viccelek, nem hiábavaló a dolog. Ha kihagytam egy két napot, akkor a napi hívások száma rendszeresen megcsappant. Míg ha mindennap újra és újra feltöltöttem, akkor bizony nem hagytak élni az ügynökök és egyik a másik után telefonált.
Ha túlvagyunk az NI szám igénylésén, akkor várnunk kell pár napot, akár két hetet, de a szám meg fog érkezni a címünkre.
Ezzel pedig máris két legyet ütöttünk egycsapásra. Ugyanis van egy proof of addressünk. Lakcím igazolásunk, nem, nem lesz ilyen papír a borítékban, maga a levél lesz az. Rajta van a nevünk, a címünk és hivatalos helyről érkezett. Ezzel pedig már lehet is menni számlát nyitni.
No igen. Nem minden bank fogadja el az NI szám igénylését mint igazolást, de például a Barclays igen.
Ragadjuk meg a személyinket, útlevelünket, az NI számos levélkét, és vágtassunk el a legközelebbi fiókba. Ha nem túl zsúfolt, akkor azonnal foglalkoznak velünk, ha sokan vannak, akkor kapunk időpontot.
A számlanyitás nem sokkal gyorsabb (ha egyáltalán) mint otthon. Sok papírt fogunk aláírni, lefénymásolják a miénket.
Az első komoly meglepetés engem itt ért. A számla nem kerül semmibe. Nincs havi díj, nincs éves díj. Nincs díja az átutalásnak. És ha találunk ATM-et ami nem szed tranzakciós jutalékot, akkor a készpénzfelvétel is ingyenes. Nincs kártyadíj.
Néhány napon belül a számlanyitástól, megérkezik a PIN kódunk az új kártyánkhoz, majd rá egy vagy max két napra a kártyánk is. Nekem három nappal a számlanyitás után már a kezemben volt a szép új kártyám.
3 nap. Nem két hét, mint otthon. És megincsak: ingyen.
No, ezután a dolgok most már csak rajtunk múlnak.
Ha töltögetjük az önéletrajzot, és meggyőzzük az ügynököt, akkor rövidesen mehetünk interjúzni. Ha ott is jól alakítunk, akkor onnan már pont olyan mint otthon, csak azon múlik, hogy ki mennyire tetszik a másiknak, sikerül e megegyezni a pénzügyi dolgokban. Ugyanúgy vannak pofára osztályzó interjúztatók, és ugyanúgy akadnak ellenszenvesek is.
Tipp: ragadjuk meg a lehetőséget és még mielőtt munkábaállunk fedezzük fel a környéket, a várost. Nem sok időnk lesz túrázni azután, hogy reggel kilenctől (hattól?) ledolgozzuk a magunk 7-8-9 óráját. Plusz még utazunk is ugye, oda és vissza.
Amint megjön az első bankszámlakivonatunk, végre mostantól van mindenhol elfogadott proof of addressünk. szóval beszereztünk mindent.
***
Nos, ha ezek mind megvannak akkor van még feladat amit érdemes elvégezni.
Lehet kérni EU(UK) egészségbiztosítsi kártyát. Miután már itt fizetünk mindent, a magyar TAJszámunk semmit nem ér. Ezzel kapcsolatban, írni is kell a magyar hatóságoknak, hogy nekünk kint van egészségbiztosításunk fizetve, emiatt nem fizetünk otthon. Jön is majd a levél, hogy "Tisztelt... x.y! Ön a külföldi egészségbiztosítási jogviszányval kapcsolatos bejelentési kötelezettségének eleget tett." Vagy valami nagyon hasonló, és közlik, hogy a TAJ számodat ezennel felfüggesztették.
A fenti kártyával amúgy, otthon is ellátnak, ha egy hazalátogatáskor mondjuk rádjön a hirtelen vakbélgyulladás (azzal amúgy is mert életveszélyes), de ahelyett, hogy a végén kapnál egy csekket, hogy távozáskor a postán tessék befizetni, ahelyett, a magyar rendszer az itteni egészségbiztosítástól beszedi az árát.
Érdemes lehet a munkahelyünk elhelyezkedésének jobban megfelelő szállást találni. Ha egyedül vagyunk, lehet, hogy egy komplett lakás borsos, érdemes lehet tehát egy stúdió lakást, vagy szobát bérelni. Ezek jelentősen olcsóbbak, és ráadásul minél kintebb vagyunk a központból, annál olcsóbb a szállás. Ellenben annál drágább beutazni mondjuk az Oxford streetre.
***
Az élet nem különösebben drága idekint. Néhány apróságot leszámítva, még magyar szemmel sem. Nyilván a tömegközlekedés és a lakhatás nem a magyar pénztárcához van igazítva, de egy itteni fizetésből ezeket lehet rendezni. Az apróságokat is megemlítve, egy előregyártott dupla szendvics szemrebbenés nélkül kerülhet 2 fonttól akár 5ig terjedően akármennyibe. Szendvics. 1750 forintért. Nem sok extra van ebben sem, max egy kicsi rák. Igen, az sokba kerül a magyar viszonyításban, de egy itteni mondjuk 1300 nettóhoz már elenyészően kicsi. Persze az ember az elején mindent automatikusan átszámol.
Az árak amúgy nem vészesek. Kenyér van fél fontért (80dkg), tej 4 liter mondjuk két fontért. (üzlettől is függ)
Azaz egy liter fél font körül. Tegyem hozzá, ez friss tej, nem világvége+4 nap tartóstej, és 3.6%os. Akiknek ez sok, lemehetnek akár 0.1%ig is. Azt ugyan nem tudom, hogy az mire jó, de van az is.
A hús drágább, egy kiló sertéshusi 1500forintnál indul
A csirkemell meg mégdrágább. A combja meg olcsóbb.
Ellenben van marha, bárány is a pultokban. Meg rengeteg hal. Sokféle hal. Nem különösebben veszélyes áron.
Dohányosoknak persze nem ez lesz a paradicsom, egy doboz 5 font körül indul. Hopp, 1750 forint.
A fodrász ahová járok, mindössze 7 fontot kér a vágásért, és eddig még egyszer sem fogadtak el borravalót.
***
A végére hagytam pár, sehová nem kapcsolható információt.
Bár sok kritika éri Pestet és a nagyobb városokat, hogy az emberek trehányak, szemetelnek, nos itt is igaz. Sőt, néha különösen igaz. Láttunk már szemétben úszó "kertet", ahonnan a szél fel-fel kap dolgokat és áthordja másokhoz, vagy épp átsöpri vele az utcát.
A buszon és metrón a legjobban szituáltnak kinéző emberek képesek a legigénytelenebb dolgokra. Eldobni a kiürült üdítős/sörös falkont, otthagyni a kajás zacskót, esetleg kajával együtt, koszos, sáros lábat feldobni a szemközti ülésekre.
Ami ebben az olvasatban mégis különbség, hogy a szerelvények tiszták, azaz gondos kezek eltávolítják ezeket az eldobált dolgokat és letakarítják az ülések kárpitját.
Talán szokatlan lehet, hogy az angol ételek többsége, nos minimum sótlan, sok esetben a fűszerezése is gyenge.
A hagyma és még néhány dolog édesebb, mint otthon.
Nem lehet nokedli szaggatót kapni.
Ugyanakkor a lengyel boltokban szinte minden pótolható. Fűszerek, májkrém, halkonzerv... gyakorlatilag bármi.
A magyar élelmiszeripar egyes termékei is beszerezhetőek (pick szalámi, kolbász...) Hogy mi nincs azt már százezren leírták. én csak a Piroska málnaszörpöt sajnálom :) Meg a pirosaranyat, de azt meg hoztam :)
Az időjárás, sokat panaszkodtam rá, de esős. A nyár nem az a forróság, mint mondjuk otthon, de cserébe a tél sem az a dermesztő rémület. Ma például 9 fok volt.
Az angol nők, nem szépek, és van az a szokásuk, hogy társaságban visítva nevetnek. Isznak. Sokat. Nem véletlenül vannak plakátok város szerte, hogy az alkohol komoly problémákat okoz, próbálják kicsit mérsékelni. Ha azt mondom sok, akkor olyasmire gondolok, hogy az esti (lefekvés előtti) üveg bor könnyen legurul... akár minden este.
***
Amivel nem találkozik az ember, az a bürokrácia, és az akadékoskodás.
Elmesélek két rövid történetet.
Asszonynak karácsonyra vettem egy szép, ergonómikus, szuperszónikus, mikrohullámokkal dolgozó, plutónium-meghajtású.... szájzuhanyt. Erre vágyott no.
két héttel a vásárlás után, a készülék megadta magát, elromlott.
Az, én mind a dobozt, mind a számlát úgy ahogy van, a csomagolás után kidobtam a kukába.
Így a garancia érvényesítése, nos mimimum kockázatos volt. De egy próbát megért. Beraktam a bankszámlakivonatomat, amin látszott, hogy azon a napon abban az üzletben vásároltam. Persze az összeg nem stimmelt, mert mást is vettem. Szóval bonyolult..
Visszavittük az üzletbe a hibás terméket, a hölgy kéri a csomagolást, kéri a számlát. Mondom nincs egyikse, sajnos, de készülék nem működik, és itt egy bankszámlakivonat, amin látszik, hogy itt vásároltam.
A hölgy nézi a számlát, persze rájön ő is, hogy az ár nem stimmel, helyeslően bólintok.
A hibás terméket berakta egy szatyorba, adott egy blokkot a visszavételről, és megkérdezte, hogy az árát kérem, vagy egy másik terméket. Másik terméket természetesen. Rendben, nyomtatott egy másik papírt is, kérte (mosolyogva), hogy ezt akkor most már tegyük el. három percet kellett még várnunk és meg is kaptuk a másik kütyüt. Eredmény: elégedett vásárló, működő termék, roppant pozitív kép a cégről.
Ím a másik sztori otthonról
Ismerős otthon szeretett volna a biztosításával kapcsolatban intézkedni. A lakáshitelnél a biztosítót akart váltani. A biztosítási kötvényt nem találta meg otthon, de minden létező mást igen. Szerződést, számlákat, egyéb kivonatokat, kimutatásokat. Szóval mindent, amivel a biztosítás azonosítható, a biztosítás fizetettsége igazolható. Természetesen elhajtották melegebb éghajlatra, hogy márpedig a kötvényt vigye oda, mert azon van a kötvényszáma... Hogy egyéb papíron is rajta van, és még csak keresni sem kellett volna, hiszen előre minden ki volt készítve? kit érdekel. Kedves ügyfél húzzon haza, és keresse meg a kötvényt és majd akkor jöjjön vissza, ha ezt képes biztosítani. Mert benne van az ügyfél által is elérhető leírásban, hogy az kell és punk tum.
Az világos, hogy a két tranzakció össze sem hasonlítható. De az világosan látszik, hogy a hozzállás mennyivel másabb. Engem is elküldhettek volna, hogy számla nélkül menjek a fenébe. A számlakivonatomat meg dugjam ahová akarom. Ehelyett mérlegeltek és megértették mi történt, és segítettek.
Ezzel találkoztam eddig minden alkalommal amikor el akartam intézni valamit. Nem a kukacoskodás, nem a vélt hatalom éreztetése, hanem a segítőszándék.
No és ez az ami tetszik Angliában.
((Mondjuk a Lutoni reptéren pont az ellenkezőjébe futottunk egyik alkalommal, ahol kidobatták a kajánkat is, azzal a felkiáltással, "mert én azt mondom!" - de ez egy másik történet))
--------------------------------------
Holnap egy rövidebb bejegyzésben összefoglaljuk az egyéb okos praktikákat amik az életet megkönnyítik idenkit. Apróságnak tűnhetnek, és mégis remekül illeszkednek.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése