Táncóra és egyéb
Kezdjük az örömhírrel. Megvan a tévé. Hurrá, negyven col, talán lehetne kicsit nagyobb, de amúgy szinte tökéletesen elégedett vagyok a dologgal. A kép szép, a hangja jó, kicsit ugyan kikészített a bekapcsolás utáni frissítési kérdésekkel... de most már rendben van. Mondjuk ha nagyobb lenne, lehet hogy túlsásgosan is uralkodna a szobán...
Node nézzük a szokásos humoros esetünket...
Elmentünk tehát táncolni. Már egy héttel ezelőtt mentünk volna, de tekintve a "hatalmas" havazást (4cm), a kurzus elmaradt. Illetve eltolták erre a hétre. Nem nagyon bántam, és persze azt sem bántam volna, ha most elmarad, de ennek nem volt esélye, tehát menni kellett. Mindig nehezen indulok el délután bárhová is, ezért is volt például jó annak idején a hajnali fallabda. Reggel szívesebben indulok útnak, annak ellenére is, hogy felkelni sem szeretek :)
Meg is érkeztünk a tervezettnél 15 perccel korábban. Az egész mizériának egy középiskola ad helyet. Az épületbe belépve megcsap a tipikus iskola illat. Meleg van, a falakon papírok, a lépcső, a korlátok, a tantermek illata, egyszerűen olyan, hogyha bekötött szemmel visznek be, akkor is felismerem, hogy ez egy iskola. Egy vizsga miatt, a nagyterem helyett a tornateremben kapott helyet a táncsuli, de jövőhéten újra a nagyteremben leszünk.
Tehát beléptünk a tornaterembe. Még nincs ott senki. Leültünk a padokra mint iskolások, kicsit elmerengtünk, hogy milyen régen is ültünk már tornateremben... Amikor asszony felpattant és eltrappolt mellékhelyiséget keresni, immáron harmadszor, én meg ottmaradt magamban és vártam, hogy sorsom beteljesüljön...
Amikor is végre megérkezett egy pár. Elsőre azt gondoltam, hogy ők lesznek a tanárok, bár ezt a felvetést hamar elvetettem, mert azonnal szemet szúrt, hogy a pár átlagéletkora valahol hatvan felett van, és a néninek valami csipőproblémája lehet, talán protézis. Emiatt kicsit billegve jár, kicsit terpeszben is, derékban picit meghajolva. Magasságuk nem éri el a 160 centit.
Gondoltam ekkor, hogy na jó, talán akkor nem mi leszünk a legidősebbek, meg legalább lesz valaki akinél talán jobbak leszünk ... önbizalom a helyén.
No, jön is hamarosan a második pár, előbbiek lelkesen üdvözlik őket, és valóban ez a pár is inkább a hetven felé mozog mintsem hatvan... mi a manó?
Aztán szállingóznak a továbbra is nem túl fiatal emberek, mind jóval túl az ötvenen, nem kevesen a hatvanon. Egy pillanatra felrémlett nekem a Duna-túra, amikor idős német asszonyok csoportosan tekertek Passau felé, mind vidám, majd kicsattan az egészségtől és egyik sem fiatalabb hatvanötnél.
Ami hirtelen feltűnt, hogy egyszeriben gyereknek érzem magam ennyi "felnőtt" között, illetve, hogy időközben feltűnt egy mankós néni is, vele a jóval hetven feletti férje.
Ó istenkém, nyugdíjas találkozóra jöttünk? Aztán kiderül, hogy a mankós néni a tánctanár. Mindenkit lelkesen üdvözöl, nevénszólít, vált pár szót, majd hozzánk jön és átad két kötelezően kitöltendő papírt... egészségügyi előélet...
azaz volt/van e aszthma, vérrög, embólia, agyvérzés... vérnyomás probléma, vércukor... Kórisme...
kitöltögetem, hogy fentiek egyike se... néni mosolyog... pár apró kérdés, majd elbiceg, ekkor már bot nélkül, és tapsol kettőt a terem közepén, közli, hogy akkor ma Keringő, Quick-step és némi tangó lesz a menü. Jól van, angol keringőben nem vagyok annyira katasztrófa, esküvőre intenzív másfélhavi tréningen kapkodtam magamra a tudást, meg előtte is jártam már, meg asszony is ... csak nem leszünk annyira rettenetesen rosszak, quick-step... már nehezebb, igazán sosem volt vele dolgom, a tangó alaplépéseit meg némi apró figurát meg onnan is tudunk... baj nem lehet.
Szóval felcsendül a bemelegítő keringő zenéje, mindenki felkéri a párját, pár idős bácsika ülve marad pár nélkül, mi is felállunk katonás rendben és tartásban, zenére elindulunk, pár alaplépés, forgások, aztán gyakorlatilag földbegyökerezett a lábam... és onnan egy tapodtat nem tudtam menni...
Nos, ha a korábbi kép alapján az alakult ki bennetek, hogy idős emberink esetleg menni se bírnak, nos az annak köszönhető, hogy valóban egy részük úgy tipegett be a terembe, de amint a zene felcsendült és tánclépésbe váltottak, nos... onnantól mintha lebegtek volna, olyan lépéseket produkáltak amit még filmen se láttam, ezek meg olyan természetesen fordultak és forogtak, mintha ezzel nőttek volna fel...
No eddig rendben is vagyunk, zene vége, mindenki bemelegedett, tánctanárunk férje oda is jön, közli, hogy látja, hogy az alapokat ismerjük... mikor is táncoltunk utoljára?
égek mint a rongy, mi vagyunk a legbénábbak... milyen átkozott tanfolyam ez? valami a kezdő és a haladó között... dehát ne mondja már nekem senki, hogy ez a kezdő szint után rögtön? neee...
Na jó... jön az oktatás.
Keringőben egy viszonylag egyszerű lépéssorozat, hogyaszongya : ballábelőre, jobb oldalra előre, balláb hátra 270 fokban - ekkor kereszben állnak a lábak, jobb előre, bal előre (sétálunk egymás mellett) - jobb sasszéban a balhoz, bal előre, jobb hátul keresztez, bal előre, jobb előre, bal előre, jobb hátul keresztez, bal előre, jobb előre - megláll - vissza - bal előre, jobb előre, bal sasszé a jobbhoz, jobb előre... bal előre...
Mire elolvastátok a tanárnéni (aki mankóval jött) már be is mutatta és kérdezi, hogy világos-e?
Hogy a viharba ne... az előbb még menni se bírt, most meg átsöpört a termen... szemmel nem bírtam követni... jó, megmutatja mégegyszer...
megmutatta.
Ekkor felénk fordult (férfiak)... akkor hajrá, mutassuk... erős pislogás, kezdjük... próbálom felidézni amit láttam... már talán a harmadik lépésnél járok, amikor az öregemberekből álló gyorsvonat gyakorlatilag lesorod a pályáról... nem létezik, hogy egy sosem látott mozdulatot ennyiből megcsinálnak...
Jólvan, mégegyszer csináljuk meg, én meg álljak a legvégére a sornak, hogy lássam a többieket - ezt fejben úgy fordítanám, "mennyél innen az útból ha béna vagy fiacskám" ...
elsöpörtem hátra...
megismételjük a mozdulatsort... hopp, már a hatodiknál járok, amikor a többiek jönnek vissza...
jó, ennyi elég is, most a hölgyek... Nem akarom én túldícsérni a nejemet, de neki is többet forgott a feje mint ahányat lépett, és mire szétakasztotta az összeakadt lábait, az nénik már tértek vissza a helyükre...
Mégegyszer...
Nem mehetnénk vissza a kezdőcsoportba?
jó, akkor mindenki érti, gyerünk, redeződjünk párba és hajrá.
És egykéthá.. zene indul, és mindenki csinálja... ilyen a világban nincs... mi meg számolgatjuk melyik lábunk miért akad össze...
Egyszercsak az eddig a padon petrezselymet áruló idős kissé remegős kínai bácsika felpattan, és lekéri az asszonyt, hogy segít, megmutatja... hála a vezetési tudásának, valami hasonlót összehozott, de láthatóan neki is gondja volt mire az asszonyt elvezette a lépéssor végéig... kész. itt a vég.
Visszajön a fickó, engem trenírozni...
kezdjük azzal, hogy megmutatja, hogy mit kellene nekem csinálni, legyek én a lány... naaaaa.... megragad, befordít, szedem a lábam, szorít... héé ez fáj... akkor forduljál ha tollak... óóó... aham... tehát csináljátok...
közben mindenki elnézően mosolyog a két falábún.
Nincs az az isten, hogy ezek most kezdték a tanfolyamot...
Mindenesetre kb 30 perc után, már hibátlanul végigcsináljuk a lépéssort, ütemre, forgunk ahogy kell, közben megvan a testtartás is, szóval mintha csak értenénk hozzá.
Most már elismerően néznek... ha ezt ma tanultuk, akkor jók vagyunk... ácsi... hogy, hogy MA? hát Ti mikor tanultátok?
Jaa, ők már három éve csinálják ezt a kurzust...
Kezdem érteni.
Ugorjunk a tangóhoz, mert rengeteg idő elment a keringővel, rövid oldalpillantás ránk...
Asszony: A tangóval csak nem lehet gond, azt tanultuk, és azért abban tényleg nem voltunk annyira rosszak...
bár mintha az angolkeringőről is ezt gondoltuk volna az előbb.
Természetesen a tangóban is egy rémegyszerű lépéssort vettünk, balláb előre, jobb hirtelen mellé, közben 45 foknyi fordulás, törzs előre néz, bal jobb bal jobb - megáll. nő és férfi eddig egymással szemben, egymás mellett, úgy hogy a nő hátrafelé lépve marad, kecses női láblendítés (seggberúgjuk a pasit) - illetve megkapaszkodunk az ő előrenyújtott jobb lábában.. majd lépés hátra, pasi testsúly a hátulmaradt ballábon, nő megint fordul jön előre, testúly szintén... majd mégegy ilyen, és akkor egy rövid lépés előre a ballal, megállás, majd bal előre tovább, jobb előre, bal előre, szembefordulás, katonás zárás.
ugye nem kell mondanom, hogy tánctanárunk gyorsabban megmutatta, mint ahogy ti olvassátok., majd mégegyszer, jöhetnek a pasik, kétszer, ok, nők, kétszer, ok... együtt.
kérés nélkül jött a kínai pasi, meg a tanárnő, megragadtak minket, vezettek minket... majd jött egy másik kínai nő, az is megmozgatott engem... mire elégedetten közölték, hogy jó lesz ez...
Nem kell pánikolni, ők is végigmentek ezen...
A tánctanárnéni szerint a kezdővel kár próbálkoznunk, mert gyorsan tanulunk... hmmm... de természetesen megadta a kezdő tanfolyam időpontját és helyszínét, meg a telefonszámát... azért csütörtökön menjük oda is. Mert jó lesz az.
No, vége a táncórának, tánctanárnéni újra felveszi a botját, a többiek leeresztenek, és szépen kicsoszognak a teremből... mi meg leforrázva eloldalgunk.
Innen nézve, nem is lehet rossz egy nyugdíjas teadélután...



Régóta olvaslak...de ehhez muszáj hozzászólni!
VálaszTörlésIlyet nekem egyszer látnom kell! Egyszerűen kötelező! :)