Egy évvel később

Mármint az utolsó bejegyzéshez képest.

Ahogy az lenni szokott, rendszeresen visszatér az inger, hogy jelentkezzek, írjak. De aztán a napi mókuskerék rendszeresen elveszi a kedvemet. Nem úgy ma.

Igazából rengeteg dolog van, rengeteg, rengeteg, rengeteg.

Na jó, némi frissítés, hogy mi is történt az elmúlt időszakban.

Egy évvel ezelőtt még lelkesen azon morogtam, hogy kollégámmal miként találjam meg a közös hangot. Ez azóta megoldódott. Ő kapott egy külön plecsnit, nem az én beosztottam többé, egymás mellett dolgozunk. Szétválasztottak minket. Azóta nincs surlódás, legalábbis nem annyi. Bár még mindig nem értünk egyet néhány dologban - és ez rendben is van - egy felé evezünk. 
Lengyel kolléganőm elment szülni. Valószínűleg vissza se jön már. Tulajdonképpen egyik kollégámnak felmondásához aktívan hozzájárultam. Munkája minősége komoly problémákat vetett fel. Emberileg nagyon jó volt az összhang, de annyi felesleges kört és problémát okozott, hogy végül oda jutottunk, hogy hónap végén kilép a cégtől. 
Felvettem egy fejlesztőt, egy másikat pedig éppen most próbálok áttolni a cégen... kicsit magasabb a fizetési igénye mint amit a cég szeretne, de megérné. Nem mellesleg van rá megoldásom.
Főnököm (és a vezetés) szeretne elküldeni manager tréningre, hogy legyek jobb és több vezetője a csapatnak. 

Beszereztem életem második hitelkártyáját. Ez itt kell. Ostoba angol pénzügyi rendszer. Ha nincs hitelkártyád, nem vagy jó ügyfél, ha van hitelkártyád, de nem használod: nem vagy jó ügyfél. Ha van hitelkártyád és használod: jó ügyfél vagy. Miért fontos ez? Mert lakásvásárláshoz, házépítéshez ha hitelt akarsz felvenni azt mérik, mennyire vagy jó ügyfél. Azaz, ha van egy valag pénzed és kell hozzá némi hitel, de nem volt hitelkártyád: rizikós, hogy megkapod e a hitelt. Ha volt hitelkártyád és használtad (akárcsak a tejet azzal vetted a tescoban) máris jó ügyfél vagy (mondjuk nemárt visszafizetni a tartozást azért :) ) Úgyhogy mostantól a tejet hitelre veszem. Én leszek a legjobb ügyfél.

Sóhaj...

De hogyan magyarázzam el a főnökömnek, hogy találtam egy másik állást? Éppen pár hete beszélgettünk, hogy ha el akarok menni, akkor szóljak. Mondjuk 3 de inkább hat hónappal előre, mert jaj nehéz engem pótolni. Szerintem lehetetlen. Belőlem egy darab van. Van 6.999.999.999 másik ember a földön, de egy se én vagyok. Nem mintha nem lenne köztük jobb mint én, de az akkor se én.
Mindenesetre, akkor megnyugtattam, hogy egyáltalán nem tervezek menni. Holott ez nem volt teljesen igaz. Úgyértem nem kerestem aktívan munkát, de nem éreztem biztonságban magam a cégnél. Nem nekem rezgett a léc, sokkal inkább a cégnek rezeg.

Hogy én minden céget csődbe viszek? lehet. MKB, Sony, Albacomp... csak hogy a nagyokat említsem. És most ez a cég is padló felé közelít. Nincs rendesen munka, ügyfelek valahogy nem zörgetnek az ajtón, hogy "de én de én veletek akarok szerződni!"... A befektetők meg ugyan adnak pénzt... de mire? fogalmam sincs. Remélem nem állnak be a földbe mint a szög, de egyelőre nem látom a kiutat. Egy ideig ezen feszengtem. Aztán tettem rá... aztán megint ideges voltam... aztán megint nem. Szóval nem kerestem aktívan. És úgy voltam vele, hogy egy darabig még elleszek... mondjuk tavaszig. 

Aztán beesett egy email, egy pozícióról. Elküldtem az önéletrajzomat... csak úgy... Se cél, se igazi akarás nem volt. Ügynökkel is beszéltem egy keveset, nem feltétlenül gondoltam, hogy továbbmegyünk. Aztán egyszercsak közli a srác, hogy szeretnék ha bemennék interjúra. A munkaleírás (angolosoknak : jobspec. :) ) nem volt túl meggyőző. Úgy voltam vele, csak az időmet vesztegetem, de megnéztem. Aztán az interjú végén a fickó közli, hogy garantáltan esélyes befutó vagyok, még ugyan kellene találkoznom egy másik emberrel a cégből, de ez már fél siker, és szeretné ha hamar... de csak akkor ha én is akarom, ők akarnak engem, de tőlem függ. (Virágot az öltözőbe kérek, a bonbonok mellé ha lehet...) Jó, nézzük meg a másik kört.
A fickó késett, kicsit szerintem józan se volt, és kifelé jövet lelkesen rázogatja a kezemet, és hogy hát ő nagyon elégedett, és hogy beszél a kollégájával aki ugyan most amerikában van, de 2-3 nap múlva szólnak hogy igen vagy nem.

Haza se értem (45 perc) és hív az ügynök, hogy akkor munkát ajánlanának nekem. 
A munkahely jó helyen van, (mármint közlekedés szempontjából), a fizetés jó, a pozíció úgy érzem tartogat lehetőségeket, további előrelépésre... Én meg itt állok (mármint ülök) és azon gondolkodom, hogy a főnökömnek milyen tálalásban adjam elő a dolgot, hogy ne tűnjek idiótábnak annál mint ahogy érzem magam... direkt azután, hogy közöltem, hogy nyugi, maradok, nem tervezek menni.

Azt mondtam már, hogy az egész projekt egy hét alatt lefutott két interjúval mindennel?

Micsoda bajaim vannak?!

Közben volt lakásfestés. mert az is fontos. Szép tiszták a falak. Boborjánnak üzenem, hogy hálás köszönet a kitartó oktatásért és rengeteg lehetőségért. Neki hála megy remekül a festés - mázolás - tapétázás :) bárcsak rendesen megtanultam volna burkolni is :)


Ó igen. Jut is eszembe. Ha két macska sok, akkor mi három macska? Mihály nevű angol macska beköltözött. Immár két hónapja. Az egész úgy kezdődött, hogy a munkahelyem környékén találkoztam vele egy éve, aztán pár hónapja. Rettenetesen le volt fogyva, bordáin zongorázni lehetett ... már ha volt valaki olyan elvetemült... Megsajnálás, hazahozás. 

Első találkozásuk a fekete macskával meglehetősen meredekre sikerült. Misi (angol cirmos kand Úr) ül az asztalnál, Fekete (Kormi, Kárpit - (én a Kárpit névre szavaznék)) berohan, kevesebb mint 10 centire lefékez Misi előtt... (még nyári gumi volt rajta) ráfúj, ahogy betolakodó macskára illik... mire Misi egyetlen jól elhelyezett ütéssel tulajdonképpen pofánvágta Feketét. 
Valami olyasmi lehetett a szitu mint amikor mondju Te hazaérsz lélekszakadva, mert valaki szól a szomszédból, hogy láttak valakit bemenni a lakásodba.
Hazaérsz, a nappaliban pedig komótosan ül a behatoló, és amikor megkérdezed, hogy mégis mi a frászt képzel magáról, akkor egyszerűen felpofoz "Kuss! Mostantól itt lakok én is!"
Nahh, Fekete is hasonlóan értetlenkedett, majd elszaladt. A jó viszony azóta is kerüli őket. 
Cirmos könnyebben fogadta a betolakodót, azt nem állítanám, hogy direkt rajong érte, de higgadtan tudomásul vette, hogy egy az nagydarab állat itt fog lakni. 

Misi azóta felhízott. Most már hat kiló körül jár. Becsületes macska férfi. Mármint biológiailag. Technikailag eunuch. Kasztrált pasi a háremben. "Nevem Si! ... Misi!"

Kérlek, ne menjetek sehová... holnap folytatom. 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések