Világuralom

Szóval indiai kollégám kitalálta, hogy tanulni akar valamit. Nyelvet! Választása pedig a lehetséges román, lengyel, magyar felhozatalból a magyarra esett. Mondtam neki, hogy nem túl egyszerű a dolog, de azért nem reménytelen. Ismerek néhány embert akiknek sikerült, köztük nekem is :).

Mondjuk úgy, hogy néhány hete belevágtunk a dologba. Minden este együtt jövünk el a cégtől, így van időnk beszélgetni, gyakorolni. Az egész persze alapvetően macerásan indult. Még sosem tanítottam magyar nyelvet senkinek. Meg úgy egyáltalán nyelvet. És nyelvtankönyvek ide vagy oda, fogalmam sincs hol kezdjem. Úgyértem felidéztem a fejemben az összes nyelvkönyvet amivel életemben találkoztam, és rájöttem, hogy mindegyik ostobaság. Úgyértem miért azzal kezdtük a németet anno, hogy "parafadugó" (der Korken) vagy "ragasztó" (der Klebstoff) ? - kicsit ravaszabb olvasók ráismerhetnek "Kinderthemen" c remek művekre)

Vagy francia könyvem első oldalain a "Dans cette rue il y a six arbres" (ebben az utcában van hat fa).
Szóval most komolyan, ezeket mikor gondolták akik a könyveket írták, hogy hasznos lesz?
el tudjuk képzelni azt a helyzetet, hogy alig beszélünk valamit az adott nyelven, de teli van a fejünk ilyen használható mondatokkal. 
"Bonjour!"  (jó napot!)
"Bonjour!" ...

"Excuse moi mais dans cette rue il y a six arbres" (Elnézést de ebben az utcában hat fa van)
"un, deux, trois.... six... quoi?" (1,2,3...6... mivan?)


Szóval elég macerás ezekkel a dolgokkal kezdeni valamit. Szóval Hiába kerestem a fejemben, hogy mivel segíthetném magayrul tanulni vágyó kollégámat a nyelvkönyveket hamar eldobtam fejben is.
Így jutottunk oda, hogy alapvető szavakat kerestünk, mint férfi, nő, fiú, lány, kocsma, sör, bor, víz, hideg, meleg, számok, kutya, macska... Hol van ez, hogy jutok ide - oda, hogy vagy, jól vagyok, nem jól vagyok, éhes vagyok, szomjas, fázok, és a mamámat keresem...

Szóval hetek óta naponta 45 percben magyarul beszélgetünk. És meg kell hagyni egész jó a srác, a memóriája egész jó, ragadnak rá a szavak. Az egyedüli problémát a "gy" okozza. Azt képtelen rendesen kimondani, küzd vele, de valahogy nem megy. Na jó, nem túl erős u,ú,ü,ű fronton sem, és rendszeresen elrontja az E hangokat meg az A-t is :)

Jó, megvannak a problémák nah. De egy élmény hallgatni, ahogy próbál magyar szavakat mondogatni. Persze sehol nem vagyunk még, úgyértem egy egyszerűbb párbeszéd is nehezen rakható össze belőle, de hogy "két sört kérek" azt már tudja. :) mi kell még?

Aztán persze tegnap eljutottunk a hogyan mondják magyarul azt hogy "seggfej" ? Először pislogtam, de hát melyikünk ne akarta volna ezeket is megtanulni? :) szóval tegnap 45 percig káromkodtunk a kocsiban. Nem egy könnyen leírható élmény amikor valaki a "seggfej" szót akarja szépen kiejteni, te pedig rendületlenül ismételgeted és segítesz a hangokban. Aztán áttértek a cifrább kifejezésekre. Csodás anyanyelvünk pedig rengeteg cifrasággal bír.

Szóval ma már csocsózás közben megkaptam a "hülye köcsög" kifejezést amikor valóban görény módon lőttem gólt :) 
(keményen dolgoztunk egész nap!) :)

Mindenesetre a T betűt a "tárgy" végén nagyon jól érti és rakosgatja is. A "ban" "ben" "ba" "be" még nem szuper de azért alakul. Szóval ha így haladunk, mindenki magyarul fog beszélni körülöttem és valóban világnyelv lesz a magyar, onnan meg egy ugrás és világuralomra törünk :)

A felmondási időm ketyeg, és csak ma gondoltam végig, hogy ez a nyelvlecke dolog mennyire hiányozni fog. Úgyértem ez egész jópofa dolog volt idáig. Ebből nem lesz több a váltás után. És hát valószínűleg ő sem fogja tovább tanulni - ha nincs ki igazán tanítsa.
Mondjuk főnökömön - meg az ő főnökein - kívűl más még nem tudja, hogy egy hónap múlva megyek. Ha jól sejtem a dolgokat, holnap fogja megtudni mindenki.

Apropó mindenki. Ma adtuk oda a nem túl régen felvett kolléganőnek a próbaidő véglegesítéséről szóló papírt. Kapott hozzá egy kis fizetésemelést is. Csak hogy bátorítsuk. Erre előadott egy bő negyedórás egyszereplős kamaradrámát arról, hogy ő mennyire nem jó. Hogy mennyire buta, nem ért dolgokat, rosszul csinál dolgokat és hogy sokat kérdez. A tizedik perc után éreztem, hogy mindjárt elveszem a papírját és széttépem és elzavarom a fenébe. Hát de ilyet? Úgyértem persze, tényleg van mit tanulnia, nem tökéletes, de amit elvégzett eddig az alapos, precíz munka volt. Majdnem hibátlan - de ennyi hibát a legjobb programozótól sem szégyen elkövetni. Erre csak hajtogatja, hogy milyen rossz munkaerő ő. És hogy mondjuk meg mi is bátran... 

Főnököm finoman jelezte, hogy mi megmondtuk, ott a papír a kezében, és higyje el elég szúrós szemmel vizsgáltuk át a munkáját mielőtt döntést hoztunk volna. Mert nem vitás, úgy vettük fel, hogy tudtuk, hogy nagyon kezdő. Ugyanakkor ezt belekalkuláltuk a dologba, tudtuk, hogy tanítani kell, és ugyan picit lassabban tanul bele, de amit megtanul azt tudja, és alkalmazza, ráadásul jól. 
Szóval nem mondom, hogy jövőre megnyeri a facebook hacker versenyt, de mondjuk egy év múlva nem félnék a kezébe adni egy komolyabb munkát és csak a végefelé kérdeznék rá, hogy hogy áll, mert addigra megbízható és kiszámítható fejlesztő lesz. Nem egy kiugró, de egy stabil. 

Szóval, szerintetek mit tanítsak meg a kollégának a hátralevő egy évben?  


(jövök holnap is :) )

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések