Kolbászból kerítés

Erős túlzás lenne állítani, de ma egy kicsit így éreztem magam. Először is, ma meg volt a "hivatalos" bemutató a cégnél. Másodsorban megkötöttük az albérleti szerződést. A környék pedig... nos nagyon is magáért beszél. Engedelmetekkel, a képek a telefonommal készültek, tehát nem a legjobbak, és arra, hogy egy normális fényképezőgépet vegyek - még várni kell pár hetet. Hetet??? - hát nem hónapokat? - Nem!


Szóval ma beértem dolgozni, ebben semmi újdonság. Felállítottam a gyaloglási sebesség új rekordját. A TFL és a Google útvolnaltervezői által felmért útszakaszt 30 percben határozták meg, nekem pedig megvolt 12 perc alatt oda - majd délután 11 perc alatt vissza.


Valamikor 11 órakor a főnök összerendelte a csapatot, köztük engem is, és körbeálltuk a konyhában a már említett biliárdasztalt. A megbeszélés rövid volt, csupán arra korlátozódott, hogy bemutattak engem, mint vezető fejlesztőt és leendő csoportvezetőt. Nos, egyes kollégák arcáról minden egyes mondattal haloványabbá vált a mosoly - vagy őszintétlenebbé. Szerintem szereztem ma pár új barátot :).

Aztán ma megismerkedtem az iroda kutyájával is, egyik vezetőnk behozza szép fekete kutyáját, van neki helye meg minden. És a blöki velünk tölti a napot. Ma odajött és körbeszimatolt, barátságosan megpaskoltam a buksiját, megvakargattam a fületövét, majd pár percre elment. Aztán visszajött és megismételte a jelenetet. Aztán hogy "befogadott" békésen az ölembe helyezte a fejét. megvakargattam tarkóját, meg párszor megsimogattam, aztán úgy döntött, hogy most már akkor haverok vagyunk - szóval faképnél hagyott.

Ebédelni ugyanott ebédeltem ahol tegnap, ma készült is két három kép íme tessék










Délutánra kaptam egy kis feladatot is, végre van min törpölni, meg agyalni, tetszik, hogy nyitott a fickó az ötleteimre, sőt. Azon túl pedig ma kaptam egy példányt a rendszereket futtató környezetből - szóval agyalhattam rajta, hogy miért nem működik. Végül az egyik linux guru odajött, hogy "nahh megmutatom, hogy hogy is megy ez"... aztán egy óra után a fülét vakarta és nem nagyon értette, miért nem működik a dolog. Szuper, gondoltam, remek kezdés. Az asztalszomszédom munkáját volt ma szerencsém látni... nos... szóval mondjuk úgy, hogy nem raknám ki mutogatni, mint követendő példa. :) 


Nahhh, ugorjunk. Szóval délután eljöttem, 11 perc alatt legyalogoltam az állomásig, felszáltam a metróra, irány az albérletünk, mármint leendő albérletünk. Felszálltunk egy buszra (H10) majd röpke öt perc alatt ott voltunk a kis utca előtt ahol lakunk. Ollé, ez így gyorsabb lesz. - Innen jött az ötlet, hogy kellene egy kisebb bringa ami az utazás másik végén segít eljutni a munkába.... mert hát a 11 perc azért feszített gyaloglással volt csak meg. No a lényeg, hogy megérkeztünk az utcácskába, ami már nem zajos, de legalább szép. Lakásba is bejutottunk, a háziúr (minden napra egy új idegen szó: Landlord) fogadott minket, kedélyes csevegés, majd papírmunka. Szerződés korrekten, adott bankszámlaszámot ahová utaljuk a bérleti díjat. Egyszóval mindent szépen lezongoráztunk. Kicsit ugyan be volt tojva a macskáink miatt, de megnyugtattuk, hogy 1) a macskáink jólneveltek, 2) ha bármit szétszednek, tönkretesznek ami az övé - kifizetjük (jeleztük is, hogy írja bele bátran a szerződés kiegészítő részébe), 3) mivel a lakás bútorozatlan lesz, így nem sok mindent tudnak tönkretenni amúgy sem. - Ettől kissé megnyugodott, eltett 200 font előleget (adott elismervényt) - majd békésen elteázgattunk, végül átsétáltunk a dombon ami elválaszt minket a metróállomástól. Nos, szóval nem az a kis bucka amit az ember 2-3 perc alatt leküzd. Amolyan 20-25 percig gyalogoltunk. De a látvány megérte. Ím a képek lent, a minőségért - előre és utólag is elnézést. A telefonom ennyit tud felhős mégis világos ég alatt. Semmilyen irányban nem tudott remek képeket készíteni, szóval egy idő után feladtam.


Veszek majd egy fényképező gépet... nem olyan sokára. Átszámoltam a költségvetést a jövőre nézve és bizony mondom, hamarabb lesz itt bármi, mint azt én álmomban gondoltam volna. Egyszerűen tényleg könnyebb az élet. 

Direkt számokkal most még nem szolgálhatok, de elég ha annyit mondok, hogy 16 gigás HP pendrive 8 font.

No és akkor a képek:
(a lakásról szándékkal nincsnenek képek mert az legyen majd vasárnap)






Na és aki eddig eljutott annak elárulom, hogy a környék nem csak képen "menő". A képekeb el van rejtve egy fiú iskola, amely, tessék kapaszkodni - szerintem az egyik legdrágább akárcsak az országban, de szerintem jócskán a kontinensen is : 

35.000 font

egy félév


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések