Londoni turista II

Szóval Hölgyeim és uraim, ím itt az idő hogy beszámoljak ama nagyszerű napról amelyben részünk volt.



Páran már tudjátok, hogy remek szervező képességem van, ezt bizonyítottam pár hete, és most is. Már két héttel ezelőtt kezdetét vette a szervezkedés, hiszen időm volt mint a tenger. Így tehát email email után, telefonok, személyes rohangálások, míg végül sikerült elérnem, hogy szereztem egy mai napra szóló "Sajtó igazolványt". A helyzet az, hogy az ötletet remek barátomtól "loptam", aki tavaly (vagy már előtte?) egy külföldi túrája alkalmából elérte, hogy egy koncerten kapott sajtós igazolványt, hogy csináljon pár képet.

És nem hiszitek el, a dolog működött. Lehetőségem volt a kordonokon belül mászkálni, (persze szigorú rendőri ellenőrzés után), követni a fotósokat, sajtósokat. Felmászni darukba, erkélyekre... egyszóval mindenhová. Házinénink, mint említettem már korábban, alapból fotós, egyfelől az ő segítsége is kellett, illetve az ő eszközét kaptam kölcsön a mai napra. 

Így már kora délelőtt kint voltam a tereken, lőttem a képeket, és persze vigyáztam, hogy maradjon hely a nap végére is. Az asszony is jött velem, bár voltak helyek ahová Őt nem engedték be, de végül mégis sikerült neki is ezt azt megtekintenie. 
A királynő délelőtt részt vett egy misén, háladaással egybekötve. Ide nem követtem, hiszen a templomokban megkötött létszámmal vehettek részt a "sajtó" képviselői. Utána autóval átgördültek ebédelni, majd délután kezdetét vette a királynő illetve a királyi család hintós felvonulása. Hogy az Úr a kegyeiben tartja a királynőt, mi sem bizonyítja jobban, hogy a hintós felvonulás előtt esett, a felvonulásra elmúlt, majd amikor behaladt a palotába, és véget ért az erkélyi parádé, utána eredt el újra.


A tömeg mindenhol óriási volt. Ha valaki nem bírja a tömeget (mint én) nos az hasonlóan rosszl érezte magát, mint egyes esetekben én is. Mindenhol tolakodó emberek, ahogy itt látjátok, még a falakról is emberek lógtak. Szó szerint. Apropó képek, a képeket át kellett méreteznem, mert hát a fényképezőgép borzasztó nagy fájlokat csinált, így képtelenség volt kivárni, hogy azok ide felkerüljenek. Ugyanakkor az, hogy a kordonon belül sétálgathattam, az rettenetesen sokat segített a tömegiszonyomban.


A rendre tetemes mennyiségű rendőr vigyázott. És nem csak közrendőrök. Gépfegyveresek, rengeteg helyen kommandós, és bizony, egyes háztetőkön mesterlövészek is voltak. Itt a képen egyet a jobbfej rendőrök közül láthattok. Válaszolt a kérdésekre, készséges volt, segítőkész, ugyanakkor határozott, és nem engedett senkit sem beljebb. Ez már annyira lezárt terület volt, hogy ide már a sajtós-pass sem volt belépő. Ugyanakkor ezt is olyanfajta kedveséggel közölte, hogy eszem ágában sem volt sem kötekedni, sem próbálkozni. Valahogy a pszichológia működik ebben a helyzetben. Ügyes. Nagyon ügyes.




 A királynő itt éppen érkezik a reggeli miséhez. Óriási tömeg várta a katedrálisnál, kint és bent egyaránt. Az autó szenzációs volt, halkan gurult mintha elektromos lett volna, Az üvegei szinte biztosan golyóállóak voltak Amennyit én felfogtam a kocsiból (mert éppen elvoltam foglalva a fényképezőgép beállításaival) azt láttam, hogy fenomenális kényelem jellemzi belülről, visszafogott ám mégis tökéletes elegancia kívülről. Pont ahogyan kell.





A királynő amúgy fantasztikus erőben van, de amikor egy - egy pillanatra elengedi magát, azaz kicsit elefeledte, hogy integetni kell, akkor azért látszott rajta, hogy öreg, fáradt és hogy a négy nap megviselte már eléggé. De még így is remekül tartotta magát, végig állta a hajóutat két napja, amikor is végig vitték a Temzén... Pedig hideg volt, a szél fújt és esett az eső.

Visszafelé kipróbáltam egy másik objektívet, és felkúszhattam az egyik épület erkélyére, ahonnan remek képeket lehetett csinálni. Bár, hozzáértésemnek köszönhetően sok vacak kép született. De azért sokkal több jó mint nem.

Aztán ebéd után kezdetét vette a hintós kocsikázás, ahol a királyi család szinte valamennyi tagja részt vett. Elől a királynő, Károly herceg (igazából Károly bácsi), és anyósa. Utána a két fia, illetve a tavaly áprilisban elvett Kate.












Közben levezényeltek egy őrségváltást is, ebből is láttam tehát most már egy keveset. 


Aztán miután megérkeztek a palotába, felmentek az erkélyre

Ezután még volt repülős bemutató, meg egyéb apróságok. Apropó, a hintó ahogy haladt, hatvan ágyúlövés kísérte. Aggasztó volt, de végül egy találat sem érte a hintót. Elől hátul lovasok, zenészek kísérték a mentet. Egyszerűen egy álom volt.



És tényleg. Csak egy álom... reggel 10kor keltem, és olyan kába voltam, hoyg fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. De álmomban én voltam a királynő sajtófotósa... Aztán délre sikerült levonszolnom a fenekemet a toronyból, megreggeliztem, aztán egy körül elindultunk itthonról. Persze, mire odaértünk a királynő és hintaja már régen haladtak, hely pedig sehol nem volt. A rendőrök már mindent lezártak, így sehová nem jutottunk a közelébe semminek. Persze voltak helyek, ahol szintén kordonok voltak, de mint megtudtuk, ott semmi nem lesz. Kérdeztem a rendőrt akkor miért állnak itt emberek: "Hát valaki megállt, mert a kordon miatt azt hitte lesz itt valami. A többiek pedig szintén megállnak mert azt hiszik, hogy a másik talán tud valamit"... így volt az hogy utcákon át álltak emberek akik vártak valamit ami persze nem volt ott, és nem is ment oda

Az ágyúdörgéseket számoltam egy darabig, de aztán végül mivel semmit nem láttunk, reménykedő tömegen kívűl, elindultunk haza. Vettünk egy doboz tejet még, csak hogy a pohár fenekére tudjunk nézni.

Szóval most várhatok hatvan évet, hogy a fenti dolgokat végre megvalósíthassam. 

:( 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések