Hazai ízek - étkezés

Megint pár nap, de már kevesebb mint legutóbb. Eddig nem tartottam magamat különlegesen ragaszkodónak az ízeket tekintve, és nem is nagyon hittem, hogy ennyire rövid idő alatt el lehet jutni arra a szintre amit pár napja átéltem.

Pénteken akartam erről beszélni, de csak ma jutottam ide, hogy le is írjam, oka pedig a konyhából érkező fenséges illatok. Ugyanis ahogy már említettem, angol barátaink egészen más felfogásban vannak az evéssel kapcsolatban mint mi. Náluk többnyire a vacsora számít nagy evésnek, ebédre bedobnak valami szendvicset mondjuk egy zacskó chips kíséretében. Egy flakon innivaló és már kész is a remekbe szabott munkahelyi ebéd. Ehhez képest ugye mi ebédre szeretünk nagyobbat enni, egy jó leves, és második meg egy kis sütemény mondjuk... Kár is tagadni, a magyar valóság más mint az itteni, mert otthon elég egy picit sétálni és talál az ember egy direkt erre a körre berendezkedett mondjuk így: menzát.

Na ezt itt, legalábbis amerre én járok nem nagyon lehet találni.

Igaz gyorsabb megoldások persze vannak, itt a környéken is vannak gyros-osok meg hamburgeresek, csirkecsodák (KFC szerűek).
Kollégáim rendszeresen vesznek előregyárott szendvicset, vagy éppen csináld magad hamburgert, ami persze felháborítóan rossz. Nem azért rossz mert nincs íze, hanem mert nincs benne semmi. A dobozon ott csillog a szépen megsütött hamburger zsemle képe, benne saláta, paradicsom, uborka, a hús, némi sajt ha úgy akarod. Ugyanakkor amikor kibontod, benne a zsemle fakóságánál már csak a kínálat ridegsége a szembeszökőbb, egy darab előrecsomagolt lapkasajt, egy darab hamburgerhús, és egy kis zacskó szósz... ez utóbbit a hús alá vagy fölé nyomhatod a kész hamburgerben, tehát ha valami többet akarsz, akkor vegyél bele paradicsomot, salátát, uborkát, rakd bele magad és tádá... már csak a zsemlét kell kicserélni valami finomabbra és kész.

Csoda e hát, ha azt mondom, hogy egy idő után az emberben felébred a megszokott ízek és fűszerek utáni vágyakozás. Mielőtt vád érne, nem panaszkodom, hiszen a reggelik pazarok, narancs, mandarin, eper, citrom lekváros piritós, tej, tea, ezer féle kalácsok gyümölcskenyerek, muffinok, különösen finom csokoládékrém (nem mogyorókrém) megannyi lehetőséget kínálnak. Aztán a beszerezhető zöldségek és gyümölcsök remek kiegészítést ajánlanak. Húsokból és fűszerekből is be lehet szerezni majdnem mindent ami otthon is van. Így készült már paprikás csirke, rendszeresen a rántotta és tükörtojás vacsorák, lecsó, és más hasonlatosságok, és meg kell mondanom, hogy remek ízek voltak.

Kicsit azonban hiányérzetem volt végig, nem tudtam mi miatt, nem is sejtettem. Míg nem pár napja a boltban sétálva megláttam ezt a négy betűt (lásd iniciálék), asszonnyal összenéztünk és azonnal beraktuk a mangalica kolbászt a kosárba. Vacsorára pedig meg is ettük... azt az ízkavalkádot, ettünk hozzá jó kis paradicsomot, vajaskenyeret, én bevallom töredelmesen, hogy egy kis camembert sajtot is hozzá, de valahogy a paradicsom ízvilágához remekül illik. No és az elképedés, hogy ez az enyhén csípős fűszeres és sós étel ennyire tud hiányozni, anélkül, hogy tudnám... hah!... Mert hát angol barátaink nem elég, hogy a szakácsműveszti olimpián labdába se rúgnának, de cserébe mindent a lehető legsótlanabbul, a lehető legzsírtalanabbul esznek. (És érdekes elképzelésük van a fűszerezés mikéntjéről is)

Ennek példájára álljék itt eme kép:
0% zsír, de azért fantasztikusan krémes és "vastag"


Ma remekbe szabott birkapörkölt készül - nem paprikás, pörkölt! A hús szépen megkapatva, a maga kis levében fődögél - plusz egy kis vörösbor társaságában. Nem tudom az eredeti recept írja e é, de mi egy kis fokhagymát is raktunk bele. Nokedlivel, tejföllel lesz megkoronázva a dolog... sejtem én, hogy a krokett lenne az autentikus... de a nokedli a kedvencem. innentől pedig, a cél nem az, hogy az étel a gasztronómiai versenyen aranyérmes legyen, hanem, hogy miután megettem azt érezzem (érezzük), hogy "bööffff" és kényelmes lustasággal elterülve élvezhessük az evés okozta örömöket... bizisten még a végén elhízok.

Uborkasaláta kéne még hozzá, de mert ecetet egyelőre nem szereztünk be, így most beérem a savanyú uborkával is.


Apróságként ide kívánkozik: egy picit édesebb itt néhány dolog, például a hagyma nem olyan vad és karakteres, valamint a tejföl sem olyan savanykás.



Harrow School egyik épülete

Ez meg egy 1094-ben épült templom két részlete :) hamarosan a teljes képekkel :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések