Második hétvége
Szóval ha már sokat hagyunk ki, akkor ugorjunk visszafelé az időben. Az utolsó információk azok voltak, hogy jóanyám és gyermekem meglátogattak minket, eltöltünk egy hétvégét Londonban, majd pedig együtt izgultunk a Matula falai között.
Ahogy az kell, végignéztük a sorozatot, a gyereknek láthatóan tetszett a mindenféle történelmi kérdéseket felvonultató film. (én magam pedig könyvolvasóm segedelmével most már magát a könyvet is elolvasom - néhány dolog bizony a filmben amolyan felemás lett a könyv alapján, bár kétségtelen, hogy a film is nagyon jó)
Szóval a hét elkezdődött, munka pedig akadt bőven, küzdelem, és egyebek. Egyik kedves kollégám pedig adott pár kedvezményre jogosító kupont, amivel mondjuk úgy, fél áron lehetett bemenni a Merlin által üzemeltetett látványosságokra (ilyen lett volna a London Eye is). Vonatkozott tehát az MT -re, az akváriumra is.. meg még sereg másra.
A héten semmi extra nem történt hétközben igazán. Péntek este elmentünk egy helyi kis pubba vacsorázni, hogy "há' lássanak má' ilyet is", aztán pedig szombaton újra bevettük magunkat a fene nagy Londonba. Megnézni a Madame Tussaud's -t, meg az Akváriumot. Ez volt a szombati program.
Itt vannak a képek:ALBUM2
Kezdjük az MT-vel... nem leszek éppen jóindulatú, úgyhogy akit esetleg érzékenyen érint a dolog, az most ugorjon :)
Szóval én még ennyire nem bántam meg költést mint ezt. Ugye Kezdjük ott, hogy 30 font a belépő a felnőttnek. A gyerek jegy, szenzációs 25 fontba kerül. (micsoda kedvezmény). Ez tehát ha nincs a kupon akkor 120 fontot jelentene. Ohh, van kuppon, tehát máris csak 60. El is mentünk, sorok kígyóznak előtte, van is vagy négy kassza, mindegyik más. Hogy előre mondjam: a kuponos dolog NEM használható fel az online vásárláshoz (mert ott kedvezményesen adják a jegyet - 28, 24). Tehát nincs mit tenni, odamentünk és beálltunk a sorba ahol "most veszem meg a jegyem" felirat ékeskedett. Ott topog egy helyi bige, és óbégatja, hogy ettől a ponttól még két és félóra a várakozási idő... és mi még hátrébb álltunk. Tuti? De még mennyire, mer prioritással vannak az előre vásárolt, a kedvezményes az akármilyen csoport jegyek stb... DE! ha fejenként adunk +6 fontot akkor átmehetünk az advanced sorba ahol 15 perc alatt bejutunk... így lesz a 60 font 84 tehát.
Valóban, a másik sor gyorsabb volt, be is jutottunk kb 20 perc alatt.
Aztán bent kezdődtek a további varázslatok. Először is mondjuk így, nagyon kevés a kiállított figura. De tényleg. Aztán a jobb figuráknál sor van, hivatalos fotóval és persze extra pénzért. Így van az, hogy a királyi családdal fotózkodni további fontokba kerül(t volna). Bizisten nem vagyok egy rohanós fajta, de 35 perc alatt átértünk a bábokon. Ahogy az sejthető volt a gyerek sem sok embert ismert fel. Neki nem sokat jelent egy Woophy Goldberg de éppen Hitchcock szobra sem, ahogy szintén nem gerjedt be Justin Beeber-re sem. Nyilván ez várható volt, de a mennyiségen ez nem segít. Ugyanakkor a beígért bábokból is volt hiány. Meresztettem én a szemem, de Louis Hamilton se volt sehol.
Aztán jött a SIKOLY rész, ahol elvileg lehet félni. Lehetett volna. Mer sötét volt, voltak rácsok, furcsán festett figurák... és élő szereplők akik elő-elő ugráltak az árnyakból és "whaááá" hangok kíséretében és ijesztőnek szánt "karmolás"ra kész kéztartásban a "gyanútlan" vendégekre vetik magukat. Na ez nem lett volna rossz, a gyereknek is tetszett - csakhát mivel nem mi mentünk elől, hanem pár visítós lány... így előre lelőtték a poént, és amikor már minket kellett volna riogatni akkor a gyerekből is kábé ennyire futotta : "haha" ... hiába tépelődött a színészlány, nem volt már valami riasztó.
aztán kiértünk és akkor jött a gyerek szempontjából a csúcs. (Amiről nem is tudtam, hogy lesz) egy 8 perces 3D-s mozi ami 4D-s. Szemedbe fúj a szél, lespirccelnek vízzel, a szék rezeg. Pókember, Hulk, Amerika kapitány (asszem), Iron man... négyen a zöld manó (talán) két robotja ellen)
Ez sem lett volna rossz - ha nem az azonos visítós idióták kerülnek mellénk a vetítésen is. De most komolyan, attól mert a moziban kivágnak egy buszt a Big Ben órájából ami ... mondjuk úgy egy nem rossz animáció... akkor miért kell úgy visítani, mintha éppen tényleg felénk repülne a busz? De most komolyan, ennyire azért nem volt élethű a 3D... na mindegy 8 perc visítás, székremegés, spriccelés ... és máris a shopban találtuk magunkat... tehát ... már vége is? Ja nem. A shop rész hatalmas... tényleg.
Szóval az egész egy lehúzás. Borsos árú belépőért, amiért persze még nem is jutsz be emberi időben, csak felárért, majd pedig a lényegesebb dolgokért újra fizetve.
...
Ehhez képest az akvárium az jó volt. Oda már csak 40 fontért jutottunk be, ellenben rengeteg, tééényleg rengeteg féle halat, és egyéb vízi állatot láttunk. Kaptunk a kezünkbe rákot, lehetett tengeri csillagot simogatni (!ingyen!). Elmeséltek csomó dolgot róluk. A Tropicariun se rossz Pesten (Budán?) de ez kb kétszer akkora... ha nem háromszor. Szóval itt megcsodáltuk a tenger világát, anyám pedig megfogadta, hogy ide soha többet. Vízből ennyi egy életre elég, mármint hogy a fejed fölött többszáz (ezer) liter víz benne nem éppen a legbékésebb élőlényekkel. Gondolom mindenki fejében megfordult már, hogy "jaj ha betörne az üveg"... jóanyám fejében szerintem csak ez a gondolat cikázott. :)
Aztán hazamentünk és pihentünk egy hatalmasat mert hát fárasztó volt a sok gyaloglás. Közben vettek szuveníreket is.
Másnap újra felkerekedtünk és megtekintettük a természettudományi múzeumot. Hatalmas dínók, csontok, lábak, tojások, emlősök, még létező és kihaltak... rengeteg, rengeteg négyzetméteren... és mindezt? INGYEN :o)
A fotózási hajlandóságom nem volt túl nagy, a többiek is erősen fáradtak voltak. Így aztán a múzeum két órája után hazajöttünk.
:)
Aztán a vasárnap is eltelt, másnap mi dolgozni mentünk. Délután jóanyám pedig kitalálta, hogy menjünk el csokoládét venni, mert bár van csecsebecse, apróság... de nincs csoki.
Ám legyen, megindultunk a helyi tescoba. Mivel valami angliai szerű csokit kerestünk. :)))
Tesco után pedig elhaladtunk a két hét alatt felfedezett és minden ízében megismert játszótérre, egy utolsót rohangálni én és a gyerek. Volt ott valami "akadálypálya" szerűség. Amin a két héttel korábbi gyakorlaton 47 másodperces eredményt értem el, szemben a gyerek 50 másodpercével. Így a kissrácot fűtötte a javítási vágy, gondolom gyakorolt is a héten rendesen... mert rögvest a bemelegítés után ment egy 44 másodperceset, majd egy 40-est és aztán egy 37-es idővel beállította a saját rekordját.
Második próbálkozásra sikerlült egy 27-es időt produkálnom. Amire már csak egy 32-essel tudott válaszolni.
Persze ide vegyük hozzá a 180 centi magassághoz járó lábaimat, ami mellett már az az 5 másodperc nem akkora differencia, és azonos feltételek mellett, valószínűleg csúfosan kikaptam volna :) dehát nincs olyan, hogy mi lett volna ha :) - és különben is szeretek nyerni :-)
Aztán másnap eljött az utolsó reggel. Mi elmentünk dolgozni, délre pedig hazajöttem és elkísértem őket a buszhoz ami elviszi őket a reptérre. Hát, nem volt zökkenőmentes.
Először is, valahogy a tervezett idő nem akart elég lenni sehogy. Aztán elment az orrunk előtt egy metró. Itt buktunk kritikus három percet. Aztán egy picit megfordult velem a világ Viktóriánál. Utána pedig beálltunk a megállóba, ahol nem az a busz volt ami kellett... így egy rövid futás után kiderült, hogy persze, hogy megint máshol áll... aztán futás... és erre közli velem a csóka, hogy "csak egy hely!"...
matekból egész jó jeggyel érettségiztem, anyám és a gyerek az minden összeadás után 2-t adott. és jártam főiskolára is, szóval azt is tudom hogy a 2!=1 (nahh nem informatikusoknak: 2 nem egyenlő 1)
Anyámból kifakadt az "Ó engedjen már fel!" nemzetközileg is megértett formula... mire lepattant a buszsofőr, hogy "ki mondta, hogy engedjen már fel?" - "Édesanyám" .. "Hah! De csak egy hely van" - én se vagyok tök hülye - "De ott van a pótszék is... " - "Igaz!" ... sofőr felbaktatott a buszra szétültette a népeket, nekem kinyitotta a poggyászteret, beraktam a csomagokat, anyám, gyerek fel a buszra és lőn lett hely. Így utazott haza az oyster kártya.
A másik mobilomat odaadtam anyámnak, hogy tudjunk beszélni ha a reptéren vannak és véletlenül nem tudná megoldani a dolgokat. Szegény már attól félt, hogy "mi van ha leszáll előbb" - mondtam neki, ne tegye, fogja vissza ezt a késztetést, és amúgy sem tud, mert csak a reptéren áll meg. "jó, de hogy jutok be?" - "Mindenki be fog menni a reptérre, elég csak őket követned" - "Rendben".
Aztán még pár apró telefonbeszélgetés és zökkenőmentes két órás késéssel, már Budapesten is voltak, majd Irány Baranya és alig két (három?) óra volt hajnalban és már aludhattak is.
Mi pedig megszámoltuk mik maradtak itt. Gyerek zoknija, melegítő nadrágja, fogkeféje.
Mondjuk az mindent visz, amikor a KFC-ben a pénztároshoz visszamenve megkéred a csajt, hogy mutassa meg hol a kód a wc-hez, mert kódzáras a wc... majd két perc kutatás után (mert ő is nézi nagyon vadul) - feleszmél, hogy dehát nem is kódzáras a wc, az egy másik ajtó :)
Az megvan?
Betű borogató versenyen győztesei jelentkeznek a nyomdánál
- G borítót nem vesszük fel - mert ő csak a harmadik lett
- Z borítót sem, mert ő meg a második
- És engem? - kérdi az első helyezett
- Téged fel H borító.


Megjegyzések
Megjegyzés küldése