Turista voltunk (tényleg) II
Tegnap meglátogattuk VIII Henriket. Fogadott minket, megmutatta a kastélyát, meg minden mást. Csak a feleségei között volt némi fejetlenség.
No igen, volt neki nos... hat felesége. Ebből kettőnek aláhullott a feje, volt akitől csak szimplán elvált, volt aki meghalt, és volt egy aki túlélte.
A két fejvesztettből az egyik szinte biztosan a másik csak talán tartott szeretőt, a talán pedig még lehet hogy még ennél is ártatlanabb volt, de az udvarban híre ment, így aztán mivel a király inkább hitt tanácsadóinak, mint a tulajdon nejének, ezért aztán a királynét előbb a királytól majd a fejétől is elválasztották. Nem kifejezetten barátságos gesztus.
A kastély ennek ellenére feltétlenül megnézendő. Hampton Court Palace csak hogy pontos legyek.
A kastély lenyűgöző, több részből áll, hatalmas lakosztályokból, termekből, kertekből, konyhából... szenzációs. Miután a kastélyt több király is használta mint otthona, ezért aztán egyes részek jelentősen eltértek egymástól. Normális családi élet helyeként szolgáló házakkal ez úgy van, hogy kihalt az előző generáció, itt az ideje felújítani és saját magunkra szabni a világot, nos, ehelyett a királyok építtettek hozzá egy új szárnyat, berendezték, és abban élték napjaikat, a korábbi részekbe pedig nem túl sűrűn tették be a lábukat.
A hely varázsa nem csak az, hogy szép és van idegenvezetés, vagy audio gudie, de van állandó előadás is, amit két féleképpen kell elképzelni. Az egyik, hogy vannak megadott időközönként direkt előadások, mondjuk egy családi portré festése, vagy tanácskozás... Meg van gördülő előadás, amikor őfelsége csak vándorol körbe a kastélyon és a neki tetszőkre rászól, vagy nemtetszőkre... lefejezést mindenesetre nem láttunk. De a királlyal találkoztunk.
A túra végigvezet a király fiatalkorától, a házasságán át egészen a kastély üzemeltetéséig, élelmiszerellátásig, vannak mindenhol piros ruhába öltözött személyzet, aki remekül ki van képezve az adott területről, és készségesen válaszolnak a kérdésekre. Nem úgy mint mondjuk otthon a közlek múzeumban a néni aki max sikít, hogy ne menj közel a mozdonyhoz, de például azt már nem tudja, hogy hány lóerős is volt a gép amíg működött. Itt ha kérdeztél valamit láthatóan felkészülten válaszoltak . Nem mellesleg van képkiállítás is az adott korból, sőt, nem csak képek, de ágyak, eszközök és a dolgok többsége (még ha esetleg utánzatok is) testközelből megnézhetőek. Nyilván nem ülhettünk bele akárhanyadik Vilmos feleségének a kádjába, de naaagyon közel voltunk hozzá, mondhatni érintésnyire.
Az biztos, hogy nem tetszik az elrendezés. Egymásból nyíló szobák sorozata, fúj. Egy kis magányra vágysz és fenét, kész átjáróház az életed. Szóval ha véletlenül királlyá választanának bárhol, azonnal átépíttetném a dolgokat. illetve fenét, építtetnék egy modern szárnyat.
Majdnem hat órát barangoltunk a kastélykomplexumban. Miután megnéztük, hogy hogyan készültek a régi ételek, meg is éheztünk, a kastélyban található étteremszerűségben meg is ebédeltünk. Nem volt extrém drága.
Majd el is fejeltettem. Az élményhez hozzátartozik, hogy a jegyárban benne van az audio guide, meg vehetsz fel korabeli mintára készült bársony kabátot, köntöst... izéét. Nem jut eszembe a neve... köpeny? ilyet nahh:
A kastélyhoz tartozó kertek is fantasztikusak, nagyok, szépek. Mondjuk a 14 fokban fagyit áruló embert nem értettem... szökőkutak, sétányok, pompás kis virágágyások.
Miután Henrik rezidenciáin végigértünk (a fiatal Henrik és az idős Henrik külön helyeken laktak), utána megnéztünk III Vilmos részeit, majd még számtalan más részt. Mind mind szuper volt. Ami szintén nagyon tetszett, hogy sok olyan hely volt ahol bele lehetett ülni a korabeli székek, fotelek másolataiba, akár magába király székébe. Ettől az egész olyan fúúú... érzése volt a szokásos "hümm... hümmm" helyett. Mert hát szép megnézni a tizenhatodik "egy ilyen székben vágta a körmeit Ferenc József"... dolgot, és közben távolról nézni, és sokkal másabb beleülni egy adott teremben a székbe és egy pillanatra beleképzelni magunkat egy tanácskozásba és érezni a széket, a drapériát, a reánk szegeződő pillantásokat. És a tudat, hogy ez tök legális - a teremőr nem fog azonnal felnyársalni a közelben lévő dárdával.
Persze nyilván, a király ágyába nem fekhettünk be, joggal, de akkor is centis közelségben volt.
Ami szintén nagyon tetszett, hogy nem csak olyan dolgokról számoltak be, hogy "Henrik ebben a szobában intézte a dolgait" - hanem minden ilyen dologhoz fűztek egy érdekes történetet, vagy néhány érdekes adatot... pl hogy hány disznót vágtak le egy évben...
Vagy, hogy milyen vicces volt amikor az edényeket reprodukáló kisiparost felhívták és megkérték hogy gyártsa le a replikákat... kicsit többet mint szokott... az eddigi összesen 50 darabbal ellentétben többszázat...
szóval sok sok extra információval dobták fel a dolgokat. Na meg az említett interaktivitás, hogy kérdezhetsz, nem kell "pssszt" "sssssshhhhtt!" eket hallgatni, hanem a talpig drapériába és függönybe öltözött korabeli néni készséggel válaszol a kérdésekre, úgy, hogy hozza a tőle elvárt stílust és minden szempár figyeli és hallgatja... ahogyan egy korabeli úrinő tette volna... nem tűrte volna, hogy más beszéljen miközben ő élménybeszámolót tart...
Folyt köv.



Megjegyzések
Megjegyzés küldése