Csak vasárnap

Nos, ez a nap nem sok extrát tartogatott. Hacsak azt nem, hogy meglátogatott bennünket Marge ... mármint nem minket, de a házigazdánkat... 
Jó nem volt annyira kövér, és annyira arrogáns sem, de amúgy, hangos, egyik pillanatban még énekel, a másikba meg komor... és hangos. Aztán hangosan felnyerít... te jó isten... pár órán át itt volt, közben abban reménykedtem, hogy a karácsonyra kapott füles megment, és isteni szolgálatot tett tényleg, de túlvilági téboly szülte kacagása átszűrődött... horror volt ez a javából.

Elejét véve a teljes szellemi leépülésnek és nyáladzásnak, úgy döntöttünk, hogy a hétvégéi bevásárlást megejtjük. Elvonultunk a toronyba, és megbeszéltük, hogy mit kellene venni még.

Ó de előtte, majd el is felejtettem, a mai ebéd paprikás csirke volt, tejföllel... és nokedli szaggató híján tésztával. Ó remek volt. Nos, tényleg. A helyi tejföl annyiban tér el az otthonitól, hogy nem annyira savanykás és állagában inkább krémes. Picit olyan mintha tejszín adná az alapját, vagy tejszínnel volna keverve. Mindenesetre jó volt, meg lehet szokni. A többi az gyakorlatilag olyan volt mint otthon.

Szóval a bevásárlás. Nos, összeírtuk a listát, kinéztük, hogy melyik boltba kell menni, majd asszony közölte, hogy no-no, nem addig a... vasárnap van.

Újabb tanulni való. Itt az üzletek nyitva vannak vasárnap, de csak maximálisan hat órát (ahogy megértettem a szavait)... és akkor is megkötött ideig, azaz hatig vagy hétig legkésőbb.
Elsőre meglepődtem, de aztán gyorsan átfutott az agyamon, hogy végül meg lehet ezt szokni. Végül is, ha az ember fia/lánya venni akar valamit, megteheti, és mégis, az eladók, alkalmazottak mégis a családjukkal tölthetik a vasárnap délutánt/estét. Emberbaráti... én legalábbis örök optimistaként innen közelítettem meg.

Az órára nézve, kiderült, hogy negyed öt, és mindkét kiszemelt üzlet bőven fél órán túli sétára van... tehát az kilőve, marad a közeli tesco, viszont akkor limitáljuk a listát...
Holnap szünnap lesz nálunk, azaz se munka, se semmi... legalábbis az üzleti világban. Boltok nyitva lesznek, sőt reklámozzák magukat a tévében (hosszú évek óta újra néztem tévét ma fél órát)

No lényeg a lényeg, felkaptuk a cipőt eltrappoltunk a boltba... megvettük amit akartunk, aztán kényelmesen hazasétáltunk... és reménykedtünk, hogy Marge néni már nem lesz itt. Nos, végül szerencsétlenségünkre még itt volt... meg még vagy egy óráig... a pokolban nem kacagnak fenyegetőbben... és nem fakadnak egyből dalra utána... júj...

Aztán végül elment mégis, mi pedig kiteregettük a mosást, én dolgozom az oldalon amin kell... 

valami volt még amit le akartam írni, de sehogy se jut eszembe... no majd holnap... bár tartok tőle, hogy holnap se sok szén fog a lábamra esni...


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések