Interjú 6-7-8 és egyéb
Ím tehát visszatértünk angol honba. Ez nem kevés esemény után történt, melyeket korábbi posztokban tettem közzé.
A visszatérés előtt meglátogattuk az egyik mobilszolgáltató céget, otthon, mert volt egy kis elintéznivalónk, aztán irány a reptér, majd megérkezés, interjú-interjú, eredmény, eredmény... tejbegríz...
De nem ez, itt olyan kérdésekkel szembesítettek, amik a gondolkodásmódot tükrözték, azzal kezdték, hogy egy fehér táblánál rajzolgattunk, feladatot oldottunk meg, komplex kérdésekre vártak választ, a hogyan oldanám meg... mind olyan kérdés, amire egy fejlesztenőnek nem, vagy csak a legritkább esetben van kész válasza. Tehát elkerülhetetlen, hogy gondolkodásra ne adja az ember a fejét.
Miután ez megvol, volt egy technikai interjú is ami már fejlesztői szempontból nézett, és itt egyes területeken lévő kevés gyakorlatom miatt elvéreztem. Tudtam, éreztem, mégis tökéletesen pozitív érzésekkel váltam el tőlük, mert bár az eredmény azonos, mégis először a problémamegoldó képességemet tesztelték, és ez új volt és nekem legalábbis tetszett. Az meg, hogy egy - egy dologhoz nem úgy értek, az meg ilyen. Más kérdés, persze, hogy mindent meg lehet tanulni, de ők speciel abban a körben vártak "senior" szintet.
A visszaút Magyarországra izgalmasan alakult, a busz, ami a reptérre megy, erősen késett. Már vagy huszonöt perc késésben volt, és már a következőnek is jönnie kelett volna, amikor egy hasonló busz feltűnt, persze az nem oda ment, de a sofőr készséggel tájékoztatott, hogy "már jön"... szóval újabb bő negyedóra toporgás, aztán végül lett busz, felszálltunk, irány a reptér, kiértünk, beszálltunk... és huss.
Ugorjunk hétfőre. Reggel már nem jól éreztem magam, előző este is szenvedtem már a náthától elég rendesen, de hétfő már direkt rossz volt. Végül felkeltünk és elmentünk kulcsot másolni, beszélni könyvelővel, meg bementünk a mobilszolgáltatóhoz.
Nos, gyorsan szögezzük le, hogy a mobiltársasággal és az ügyintézővel most semmi probléma nincs, teljesen helyén és jól kezelték az ügyet, köszöntem, rendesek voltak.
Van nekem egy korábbi munkahelyem, ahonnan van telefonszámom, kettő egy nekem, egy meg az asszonynak. Utóbbit folyamatosan fizetjük, az a miénk, azt gond nélkül átírtuk. Hanem a másik, no azt nem. Nem engedték, egyszerűen a cég annyi pénzzel tartozik és olyan rég óta nem fizették a számlát, hogy természetesen kifizethettem volna, hoyg átírjuk, de a hölgy mondta, hogy soook. És nem a havi összegek a sokak, hanem összesen... azaz csillió hónapja nem fizették, már akkor sem amikor ott voltam...
Szóval választhatok, átírják, de ki kell fizetnem, vagy leadom a kártyát ott, de ki kell fizetnem... vagy nem is láttuk egymást. Ámen.
Ugyanakkor mire ez kiderült, addigra eltelt majdnem másfél óra. Így aztán a többit már rohanvást csináltuk.
A reptérre érve újra elköszöntünk a kocsitól, majd be a terminálra, kis táskaigazítás... jaj, mindig ez van, elkapkodok dolgokat.
Szóval mielőtt elindultunk, asszonnyal kitaláltuk, hogy van otthon egy PC amit nem túl régen raktunk össze, új alkatrészek, jó alkatrészek, modern technika... ilyesmi. Ki kéne vinni. De ha már, akkor vigyük a monitort is.
Nos az én monitorom hét kilót nyom, az övé hatot. Tehát kihoztuk az övét, meg a pc-t darabokban, a házat és a tápot... no meg a DVD meghajtót kivéve.
A biztonsági szolgálat sasolt is rendesen, hogy hát ez mi a kutyafüle... mikor kicsaptam a 19''-os monitort a dobozba... majd jöttek is, hogy a "TV-hez állvány is van?" (értsd: másik táskában bennemaradt a monitor talpa)
kiraktuk az "állványt" a "TV"-hez... és mindenki elégedett volt...
Nos, pár hete, talán hónapja is van már, amikor egyszer Frankfurtba utaztam, és meg volta fázva. A felszállás rendben, az utazás szintén, de a leszállás az egy halál. A "folyadékok" a fejedben (amit amúgy kifújnál az orrdon, meg arcüreggyulladás esetén begyűlik az arcüregekbe).. nos eldugítják a járatokat és a nyomáskülönbség leszállásközben eszméletlen fájdalmakat okoznak, mintha szeretne felrobbanni a fejed... Ezt Frankfurtba átéltem reggel oda, majd este vissza... másfél napig fájt a fülem... nos, most idefelé szintén a leszállás horror volt.
És akkor kanyarodjunk vissza a mobiltársaságokhoz. A gépen (itt) osztogatták az O2 társaság kártyáit. SIM kártyákat. Ingyen. Persze nincs feltöltve, nyilván, de akkor is ingyen. Feltöltve remek percdíjjakkal lehet telefonálni. PL egymásközött ingyen beszélünk. Minden díj nélkül. Sőt, minden harmadik feltöltésből 10% grátisz feltöltést adnak (az nem sok elvileg 15 fontból 1,5 ajándék azaz 16.5 font lesz a feltöltés)
De figyeld: magyar mobilt 7 penny-ért hívok... hagyom hogy átszámoljátok 3.5 forint / penny áron.
Ha vezetékes magyar számot hívok akkor már csak 2 penny. ja, percenként.
Na, és akkor egy kitérő a magyar dolgokra
Asszony mobilját átírták - és mert jófejek voltak - nem számolták fel az átírási díjat, de a percdíja hálózaton belül 47 forint. ha külföldre telefonál akkor ez kissé több lesz.
Nekem, amikor még át lehetett volna írni a számomat (mert még nem tudták hogy ennyi tartozás van) 1590 forintos előfizetést ajánlottak, ahol 490 forint lebeszélhető.
Hasonló perdíjakkal...
Márpedig amiről itt kint beszélek (O2) az egy sima feltöltőkártyás szolgáltatás. 7*3.5 = 24.5 forint percenként.
No és akkor tegyük hozzá, hogy voltunk egy másik szolgáltatónál, mert kellett egy SIM... adtak is 500 forintért (otthon) említettem, hogy ezt itt ingyen adják?
(és a harmadiknál meg kértek 5000 forint belépési díjat... előfizetésesnél...)
(és a harmadiknál meg kértek 5000 forint belépési díjat... előfizetésesnél...)
Szóval, persze, itt sincs kolbászból a kerítés, de ami tagadhatatlan, hogy nem is hasonlítható össze a két világ. Az egy vicc, hogy van ami sokkal olcsóbb mint otthon, a többlet fizetéshez képest pláne, de, hogy egyenesen ingyen adnak dolgokat az fura.
Az ember azt hinné, hogy itt ez a kevesebb, hiszen az emberek ezt könnyebben fizetik ki. De nem.
Világos, világos, a lakhatás meg az utazás drágább. De legyünk őszinték, az itteni fizetéshez képest, ha nem is mindenkinek kényelmes, de jól szervezhető költségekről beszélünk.
Mondjuk reggel vettem egy muffint, az drágább volt mint otthon, 65 penny volt. (nagy, sok csokival... - de nem a legolcsóbb helyen vettem -)
Szóval ma reggel voltam egy másik interjún, ahol szintén pozitívak a visszajelzések, várunk némi eredményt, aztán második kör jön. De itt jól éreztem magam. És ez látszott is. Imádták az általam fejlesztett rendszert, és a szolgáltatásokat. Pl a garlériát, a listákat, és az automatizált dolgokat.... szóval nem rossz az eredmény.
A betegséget az interjú idejére lenyomtam (1000mg paracetamol kíséretében)... ((16 darabos paracetamol mindössze 20 penny)) de mire hazaértem, már csak vonszoltam magam mint egy élőhalott. Délután volt egy telefonos interjúm, de azt félbeszakítottuk, mert a recruiter egy kicsit alakított az önéletrajzomon és úgy küldte tovább, márpedig olyan dolgok kerültek bele amihez semmi közöm, szóval ebből még ügy lesz. Kölcsönösen megköszöntük egymásnak a lehetőséget a telefonon, mikor rájöttünk, hogy nem egy nyelvet beszélünk (ők leginkább rendszer üzemeltetőt kerestek, erős szerveroldali rendszergazdai képeségekkel - ami nem én vagyok)
Délután belázasodtam, lecsillapodott, megint ... majd megint csillapodás... hőhullámaim voltak :)
No hát ez van mára... továbbra is pocsékul vagyok, asszony csinált tejbegrízt, az jó volt, megettem, felvonszoltam magam az ágyba, és bár utálok ágyból a géppel foglalkozni, gondoltam ezt megírom még...
megpróbálok dolgozni is.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése