Turista voltunk
Előre is elnézést, de összevissza szét vannak csúszva a képek, pedig az adminfelületen kb rendben vannak/voltak.
De talán ne rohanjunk a képekig előre.
Ma szombat van, ez mondjuk végre nem nagy hír, de volt egy olyan elvetélt ötletem, hogy ma hosszú szunyókálással nyitjuk a napot. Nos, e terv több ponton is léket kapott. Először is reggel hét órakor néhány sms ébresztett. Ez ugye alapból elég gonosz dolog, de még valahogy túlléptem. Aztán erőt vett rajtam a szomjúság, végül pedig forgolódás maradt... mire sikerült volna egy kicsit újra elaludni... a lakás tulaja kurjantott fel a toronyba, hogy ugye tudjuk hogy 15 perc múlva lakásnézők érkeznek...
Nos, igen... rémlett... feltápászkodás, majd közel másfél órás feszengve üldögélés következett, ahogy lehetséges vevők jöttek, mentek, mászkáltak a lakásban. A házi macska nem egy félős jószág, bár pár napja este sikerült ráhoznom a frászt (szó szerint megijesztettem, amikor békésen nézelődött az ablakból)... tehát a macska bemenekült a kanapé alá... sokáig töprengtem, de sehogy sem fértem volna be én is...
Aztán végre elmentek, mi pedig szedelőzködni kezdtünk amikor a házinéni elment, majd két perccel később telefonált, hogy az egyik pár visszajönne és ugyan engedjük már be őket...
újabb 35 perc feszengés.
Végül ők is elvonultak, aztán mi is összeszedtük magunkat és irány a város, hiszen ma turisták vagyunk. Úgy voltam vele, hogy én vagyok itt rövidebb ideje, tehát átadom magam az "idegenvezetésnek". Apropó, előtte elvonultunk venni pár pólót, mert nem hoztam magammal eleget, mert ami van, nos már elég szakadtak (nyúlottak)... El is vonultunk a város egyik leginkább tömött helyére, az Oxford streetre. Megint rájöttem, hogy nem érzem jól magam a tömegben. Nem, egyszerűen nem nekem találták ki, hogy emberek között topogjak, sem pedig hogy tolakodva, utat törve haladjak. Egy tanyán kéne éljek?
Pár üzlettel és leesett állal később (25 font egy pólóért, 79 font egy gumicsizmáért???) találtunk egy kényelmesebb árakat kezelő boltot, ahol vettünk 4 pólót, meg egy inget. Aztán újabb tömeg, újabb dulakodás... végül sikerült kissé csendesebb utcába érni. Nos, annyira nem szeretem a tömeget, hogy fogalmam sincs, hogy hogy néz ki az Oxford street, csak azt láttam magam előtt, hogy innen kifelé, gyorsan.
| Az eledel |
Kávéról csak annyit, hogy én sokkkkkal több tejjel gondoltam, és hidegen... és persze több cukorral... (egyáltalán minek bele kávé? - cukrostej és kész)
| az asszony |
| Én |
Nos miután megettük eme remek étket, tovább indultunk. Lefelé a Regent street-en. Célunk a st. James Park. Nos, ha már James, akkor Bond. Mondom is miért. Túravezető feleségem közölte velem, hogy "Ez az út amin ha elindulsz arra (jobbra) akkor ott a Buckingham palota." Jómagam erre egy talán unottnak tűnő (pedig tényleg nem annak szántam) "Tudom" választ voltam képes kipréselni magamból. Naná, hogy tudtam, elég volt egy pillantást vetnem balra, felismerni a kapukat, majd egy apró pillantás az útra és a parkra, és minden James Bond rajnongó (nem mellesleg minden Johnny English rajongó) azonnal tudja, hogy hol vagyunk.
Így tehát elindultunk jobbra, hogy ha már ennyire tudom, hogy hol járunk akkor legalább lássam is. Közben lőttem pár képet a fel - fel tűnő parlament, Big Ben valamint London Eye-ról. Aztán a palota előtt pár kép a dekorációról. Maga a palota, nos, nem sok érzelmet váltott ki, még úgy sem, hogy néhány film jelenete a közelben játszódott. Egyszerűen nem akarom én leszólni az épületet, de valahogy az osztrák és német uralkodói épületek jobban lenyűgöznek. Monumentálisabbak, díszesebbek, szebbek... valahogy jobban azt sugallják, hogy itt egy király, egy császár él(t), mintsem ez az épület ami (szentségtörés ide vagy oda) egy könyvtár, levéltár vagy múzeum is lehetne... abból sem a legszebb. De nyilván más stílus, más világ.
A park után a parlament felé vettük az utunkat, közben megint mérhetetlen tömeg, meg pár régi színes telefonfülke (mint a blog háttere). Aztán a Big Ben, a parlament, a London Eye...
Majdnem meg volt a SIS building is (MI6 főhadiszállás), de ahhoz tovább kellett volna menni kicsit.
El is határoztam, hogy három dolgot mindenképpen megtalálok ebben a városban. Az egyik az MI6 épülete, nos ez megvan, csak meg kell látogatni. A másik a halálfalók által lerombolt gyaloghíd, a harmadik pedig szintén Harry Potterben használt telefonfülke (már ha létezik).
Nos a London Eye... az gigantikus. Ez a jó szó. Monumentális. Én bevallottan megalomán vagyok. Szeretem a nagy és drága dolgokat, persze nem is kell, hogy drága legyen, elég ha nagy. (Ez alól kivétel a "kis polski")
Engem lenyűgöz egy hatalmas teherszállító repülőgép, egy rettenet hosszú vasúti szerelvény, egy gigantikus épület. Eddig azonban csak amolyan "hű" érzésem volt ahogy végre személyesen "találkoztam" a fentebbi épületekkel... de a London Eye... na aaaaz... hatalmas. Kész, beleszerettem. Ez az alkotás ez szenzációs. Ott álltam alatta és csodáltam. Nem fűzögetem tovább a szavakat...
Aztán a "túravezető" közölte, hogy van még valami amit látnom kell... nos, ezek után aligha hittem, hogy bármivel ámulatba lehet ma már ejteni... de végül lehetett, no persze, most a másik véglettel találkoztam. Kapkodtam a levegőt ugyan itt is, de nem azért mert "úristen ezt nem hiszem el"... illetve, dehogynem... de ilyen borzalmat szerintem még a nálunk székelő kommunisták sem építettek... vagy talán csak ők...
Nos, ami viszont a belteret illeti, bent működik a dolog. Ugyanez van bent is, üres betonfalak, mindenhol a zsaluzás mintái, de itt működik. A belsőépítészet ügyesen illeszkedik, és a kinti rideg, sivár falak, bent egyszerűen megtelnek élettel, nem tűnnek ridegnek egyáltalán, a minták egységbe forrnak és szenzációs belső tereket adnak. Ilyen kettősséget még sosem éreztem.
No persze itt már nem volt olyan egyszerű fotózni. Bent a biztonsági őr éberen kémlelt és az első kép után azonnal ott termet és megkérdezte, hogy van e engedélyem... mondtam, hogy sajnos nincs... tehát megkért, hogy akkor ne fotózzak, de rendes volt, nem töröltette a korábbi képet, és mosolyogva távozott. Komolyan jófej volt, nem egy fontoskodó kis mitugrász, hanem ahogy azt az ember elvárná bárhol. Udvarias volt mégis határozott. "Like a sir"
Mindenesetre eltökéltem, hogy ide visszatérek és szerzek engedélyt, és csinálok pár képet magam.
Ezután viszont erőt vett rajtam is a fáradtság, és úgy döntöttünk, hogy ideje hazatérni. Mielőtt azonban ezt megtettük, a metrón belefutottunk három "jólnevelt" gyerek társaságába, akik óbégattak, kurjongattak, lábaikat felcsapták az ülésekre... Végül asszony javaslatára átsétáltunk egy másik kocsiba. Ahogy az már lenni szokott, a világ itt sem tökéletes, és a híreket megerősítve, igen, az angol ifjúság, nos nem az a kifejezetten "úri" csoport.
Aztán megérkeztünk, elkocogtunk még a boltba venni ezt azt, hazajöttünk, pár perc pihengetés után pedig összecsaptunk egy remek rántottát, paradicsommal, hagymával, frissen őrölt borssal. Megettük, most itt ülünk a nappaliban, mindketten a gép előtt pihenünk... én ezt írom, asszony pedig valami blogot olvas és sürget, mert ezt is szeretné elolvasni végre.
Holnap dolgozni fogok. (mármint a privát munkáim egyikén)

Megjegyzések
Megjegyzés küldése