Interjú 2-3

Tegnap nem írtam, de nem is nagyon lett volna miről, mert egyszerűen csak itt ültem a gép előtt és dolgoztam... az meg nem újdonság, olyat otthon is tudtam eddig is.

Hanem ma, hát ma volt két interjúm is, az egyik elég messze "Barmley" nevű településen, php fejlesztőt kerestek. Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy te jóóó isten... ez a világ végén van. De komolyan. Igazi angol vidéki kisváros/falu valahol a kettő között. A közelebbi "nagyváros" az Guildford... No és még innen egy óra vonat út a Waterloo pályaudvar (fél is lehet, ha sikerül kifogni a gyorsvonatot)
Szóval ez volt reggel 11kor... jó, rendben, délelőtt... de azért ehhez nyolckor elindultam... igen... három óra volt mire sikerült odaérni, attól a pillanattól, hogy innen elindultam.
10 óra 50 percre értem oda... kaptam egy bögre teát, tejjel... sose ittam még így, de úgy voltam vele, hogy magamtól sose öntenék tejet a teába, most meg véletlenül így kaptam, nos... akkor ideje meginni... először is olyan forró volt, hogy már a gőzétől leégett a szemöldököm... 

aztán jött a srác aki az interjún ott volt, kezet fogtunk... no ezt elkapkodtam... szóval kezet nyújtottam neki, ő megfogta és rándított rajta egyet... komolyan, mintha csak egy darab szárítókötél lettem volna... a meglepettségtől, meg hogy nem készültem ekkora erőt tompítani, a másik kezemben lévő tea simán kilöttyent... végigfolyt a kezemen... no, fentebb írtam, hogy nem volt éppen hideg... de nem ááám. 

Gondoltam, ez jól kezdődik. Letépett kar jobbról, leégett balról, ezután próbáljak meg beszélni... 
Szóval életem legrövidebb interjúja valaha úgy hangzott, hogy "helló, mi multilevelmarketinggel foglalkozunk, akarsz csatlakozni?" - "Nem!" - "ok viszlát"... (aztán persze még próbált párszor agitálni a srác, de végül letett rólam)... no az az interjú olyan 1 perc alatt lezajlott, tekintve, hogy közte volt az udvarias mosolygás, majd a mosoly arcról lefagyása is... 
Ez a mostani interjú persze, ehhez képest évszázad hosszúságúnak tűnt, pedig őszintén mondom, életem második legrövidebb interjúja volt... 11 perccel a kezdés után már kint sétáltam a buszmegálló felé...

Újabb három óra utazás után hazaértem, közben gyakoroltam pár bűvésztrükköt, és bár nem tudom, hogy hogy sikerült, de a pályaudvaron elkápráztattam pár embert :)

Kis segítség a Waterloo pályaudvarral kapcsolatban:
Nos, a pályaudvar hatalmas... és ha azt mondom, hogy hatalmas, akkor tessék elhinni, hogy az. Szeretem a nagy dolgokat, a keleti, vagy nyugati, esetleg a déli pályudvar otthon, ebben játszi könnyedséggel elférne... mindegyik... egyszerre... 
Szóval nagy... szintén beléptető kapus a rendszer, akárcsak a metróhoz, tehát ha van bérlet a kártyádon, akkor azzal, vagy ha van jegyed, akkor azzal mehetsz be... nos nekem jegyem volt, már befelé eljátszottam a gondolattal, hogy a jegyet valami látványosan kéne elővenni, de nem sikerült kitalálnom semmit.
A jegy amúgy keménypapír - mágnescsík megoldású, méretere akkora mint kb egy normál bankkártya, talán picit nagyobb. 
Szóval a beléptető kapunál a jegyet beledugod, megeszi, másik lukon kiadja, kapu kinyílik, te bemehetsz, mindenki boldog.

Visszafelé ugyanez. Nos a vonaton bőszen gyakoroltam, mert addigra már kitaláltam, hogy a jegyet eldugom a zakóm ujjában. A kapuhoz érve, egy erőteljes mozdulattal azt onnan a kezembe "varázsolom" majd mint a bűvészek felmutatom, és bedugom a nyílásba... 
a vonaton minden kalppolt, kivéve, hoyg a kártya sehogy sem akart a kezembe csusszanni... aztán leszálltam, sétáltam a kapu felé... zakómba rejtve a jegyet... a kapunál megálltam
Elkzdtem tapogatni a zsebeimet látványosan... erre a peronőrök azonnal engem sasoltak... majd ezután felemeltem a karomat (volt ott egy kisgyerek is neki mutattam meg az üres kezemet)... majd rándítottam a karomon egyet, a kártya kicsúszott ahogy kell, elkaptam, és felfelé mutattam... a mutatvány pont olyan volt, mintha egy bűvész adta volna elő... kártya a semmiből... a kisgyerek tátott szájjal figyelt, a peronőrök is biccentettek... én pedig kisétáltam a pályaudvarról :)

szerintem soha többet nem tudnám megismételni :)

Mindenesetre pár nappal ezelőtt említést tettem az Mi6 épületről (SIS Building)... nos ma volt szerencsém nagyon közelről látni... a vonatból... a hátát... pfff.... ami majdnem az... az nem az... szóval nem adtam fel

Így tehát hazaértem, megmelegítettem az ebédemet, leégettem a nyelvemről a maradék szőrt, majd jött a mai második interjú, telefonon.
Nos ha az előző gyors volt és nem volt éppen rossz, akkor ez viszont lassú volt és csapnivaló, megint dadogtam és zavarban voltam. Nem tudom mi okozza ezt, de néha olyan szépen és folyékonyan beszélek mintha itt születtem volna (jó ez erős túlzás természetesen), máskor viszont olyan mintha tényleg csak arra lennék képes hogy annyit mondjak, hogy "I'm a potatoe"... azt is dadogva.
Szóval ez nem lesz az ahová behívnak.

A helyi vasútközlekdésről lehetne ódákat zengeni, mert tényleg nagyon sok vonat jár, nagyon gyorsan, és pontosan (már amennyi információm nekem van), a vonatok tiszták, takarítják őket. Az állomások amiket láttam szintén nagyon egyben vannak, és ami feltűnt, borzasztóan egységesek. Pontosan ott van és olyan a szék/pad ahol a többi állomáson, pontosan ott és olyan a kijelző mint a többi állomáson... uniformizált a dolog. De rend van és tiszta. Ezt otthon nem nagyon lehet elmondani. Igaz, hogy sosem a vasutas/bkv-s tehet arról hogy egy marék szotyi szét van köpködve, hiszen valószínű nem a mozdonyvezető, vagy a busz sofőr hányja teli az üléseket, hanem a kedves utasok (tehát mi)... de a takarítás minősége mégis feróható nekik

Az itteni emberek, amúgy helytől függően tűnnek értelmesnek, vagy hasonlóan ostobának... az újságot (METRO) rendszeresen széthagyják, eldobálják a vonatot és a metrón is, de ezeket gyorsan és hatékonyan tüntetik el, vannak fiatalok akik a lábaikat feldobják az ülésekre, szintén... de valahogy mégis nagyobb a rend
(vannak utcák természetesen amik szégyenletesen koszosak és szemetesek, L (a házinéni) szerint azonban bevándorlók lakják azokat a környékeket (lengyel, román, magyar, arab, ukrán...) 

Szóval a vonat rendben van...

Ó igen, ma szerintem kikezdett velem egy meleg srác a metrón... ül velem szembe, izeg mozog, próbál velem szemkontaktus létesíteni (ennyiszer még sosem néztek rám nyilvánosan)... aztán mivel nem vettem a jeleket, a srác elkezdte fogdosni magát... nem viccelek... a kocsiban gyakorlatilag alig ültek (délután kettőkor nem épp csúcsforgalom van)... és közben engem néz.
Anyád... gondoltam felállok, orrbavágom... de nem vagyok agresszív, szóval a pár napja alkalmazott trükkhöz folyamodtam... felkeltem a kényelmes pozíciómból, és átgyalogoltam a szomszédos kocsiba... anyukájának kellesse magát...

...

Ó igen, és még egy dolog:

visszahívtak a reggeli interjúról és közölték, hogy akkor ők szeretnének velem dolgozni, szóval most összeraknak egy ajánlatot és pár napon belül elküldik...




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések